Markó Béla az RMDSZ egykori elnöke cikket írt a Népszavában, hogy mi történt Erdélyben, hogyan élték meg a Fidesz 16 éves országlását.A költő, közíró. szokásos bölcsességével és visszafogottságával értékeli az erdélyiek helyzetét a magyar választási eredmények után.Ebből idézünk két bekezdést.
„A magyar kormánypropaganda viszont terjedt itt ellenvélemény nélkül, különösen az idősebbek közt, akik hagyományos médiát fogyasztanak. A program egyszerű és érthető volt, és nem ellensúlyozta senki vagy semmi: a rothadó Európát szét kell szedni, el kell ítélni az ukránokat, hogy miért nem adják meg magukat, meg kell érteni, amit nem szabad megérteni, vagyis az orosz agressziót, korlátozni kell a véleményszabadságot, gyűlölni kell a másságot, nemzetállamot kell építeni. Nekünk, erdélyieknek azt kellett volna szeretni, ami a vesztünket okozná. Hogy sarkítok? Dehogy! Ez a leplezetlen igazság, csak ezt errefelé szinte mindenki elhallgatta, mert nem akarta magára haragítani a Fideszt. Erdélyt többször veszítettük el a történelemben, erről nem árt újraolvasni időnként olyan mérvadó magyar történészeket, mint Romsics Ignác, Jeszenszky Géza és mások. Többek közt azért veszítettük el Erdélyt az első világháború után, de később is, képletesen vagy valóságosan, mert sem a tizenkilencedik században, sem később nem voltunk hajlandók elfogadni a különbözőséget. Például Erdély multikulturális jellegét és az erdélyiek másságát. De ma már beszélhetnénk a Felvidékről, Vajdaságról vagy Kárpátaljáról is. Azt kell mondanom, hogy újabban nemcsak Erdélyt, hanem az erdélyiséget is elveszítheti a magyar nemzet, ha nem vigyázunk. Márpedig, bárki bármit is mondjon, az erdélyiség, vagyis a tolerancia hagyománya és az önállóság kultúrája érték, a súlyos történelmi konfliktusokon innen és túl.
Ennek a választásnak ez is tétje volt, és bár érthető okokból éppen nagy az érzelmi ellentét erdélyiek és magyarországiak között, kár lenne elfordulni a Kós Károlyék által meghirdetett transzilván eszmeiségtől most, amikor ismét esély van egy közös Európáért dolgozni, egy olyan Európáért, ahol akadálytalanul együtt lehetünk, de úgy, hogy közben erdélyiek is maradjunk. Az elmúlt tizenhat esztendő NER-regnálása, miszerint csak az a magyar, aki egyetért egy mind giccsesebb nemzetpolitikával, ezt az esélyt látszott tönkretenni.”
