A 20. század szerény, európai gépkocsi állománya szinte lenullázódott ’45-re. Negyedszázaddal a második világháború után a KGST tagállamokban csak kevesen engedhették meg maguknak a nyugati autó luxusát. De arról sokan hallottunk a „Kádár-medencében”, hogy a European Car of the Year viadal 1964-ben útjára indult. Anno a brit Rover 2000-es volt a sztár. Francia típust 1968-ban díjaztak először, midőn a Simca 1100-as bronzérmes lett a korát megelőző, nyugatnémet NSU Ro 80-as és az olasz Fiat 125-ös mögött. Ezutóbbi elegáns típus Magyarországon főleg lengyel változatban hódított. Pláne, hogy a 125-ös Polski komfortosabb volt a szovjet Zsigulinál, mely a Fiat 124-es szláv adaptációja volt. Apropó torinói járműpar! 2024-ben már sokan nosztalgiával gondolnak vissza arra, hogy Nyugat-Európában és hazánkban is népszerűek voltak az itáliai modellek.
Fél évszázada a Fiat 128-as volt a nyerő. E sportos kocsit eredetiben, majd Zastava emblémával a Merkurnál is megrendelhettük. 1971-ben ismét a franciáknak kedvezett a szerencse, mert a nemzetközi zsűri a Citroën GS-nek ítélte oda az Év autója díjat. Sőt a harmadik helyre e márka SM verziója került. Az ezüstérmet a kurta életű, zseniális wolfsburgi Volkswagen K 70-es nyerte. A vagány Fiat 127-est mi is imádtuk. A farmotoros kiskocsi 1972-ben lett bajnok. Akkor a Renault 15/17 került a második placcra, s a gyönyörű, fürge Mercedes 350 SL is dobogós lett. Jogosan! Aztán 50 esztendeje beköszöntött a – máig tartó – VW Golf korszak. Ám erről, majd legközelebb mesélek!
