Biztonsági okokból az utolsó percig titokban tartották, hogy milyen autóba segítik majd be Ferenc pápát, miután repülőgépe pénteken, délelőtt tíz óra körül leszáll Budapesten, de aki 2013-as beiktatása óta követte az idén nyolcvanhat éves egyházfő nyilatkozatait, kevésbé lepődött meg, amikor megpillantotta a minden luxustól mentes Fiat 500X Sportot, amellyel a pápa fontos üzenetet küld mindenkinek, aki legalább életében egyszer valamilyen nagy, elegáns, erős és méregdrága autó birtokbavételével akar indokolatlan személyes teret hasítani a mindenségből.
Pontosan érzik ezt vezető politikusok, páncélzat mögött gördülő diktátorok, futballisták, adócsalók és városszéli autókereskedők, de maga az egyház is, ezért éles kanyar után jutottunk a motorizált pápaszállítás kezdeteitől a fiatos minimalizmusig. Talán Ferencet nem zavarják a komor műanyagburkolatok az utasterében? Nem hiányzik neki a tágas helykínálat, az illatozó bőrkárpit és a masszázsfunkció? Nem tart attól, hogy értékes lájkokat tékozol el, ha egy guruló krumpliból száll ki? Könnyű a válasz: nem.
Száz éve használnak autót a pápák, vagyis a közlekedésükhöz, illetve reprezentációs célokra rendszeresített típusok, a pápamobilok, a korai évtizedek kivételével végigkövették az automobilizmus történetét. A korábbi egyházfőket hagyományosan hordozószékben vitték körbe a hívek közt és díszes hintókon jártak. Bár New York püspöke már az 1900-as évek elején adományozott a Vatikánnak egy Itala típust, X. Pius nem szerette az autókat, ezért csak utóda bukkant fel rendszeresen autóval, sőt, XI. Pius sokszor maga vezette az akkori Fiat Bianchi Tipo 15-öt, ahogy erről az Autószektor cikkében is írnak.
