A Német Birodalom fővárosban a második világháború küszöbén mintegy 115 ezer személygépkocsi gurult. A harcok elcsitultával alig maradt üzemképes autó a civil lakosság tulajdonában. Tíz évvel a hitleri rezsim összeomlása után, 1955-ben érte el az 50 ezres kvótát a berlini járműpark. S mi a helyzet ma?
Közép-Európa legnépesebb metropoliszában (Budapest testvérvárosában) az égető parkolóhely hiányért főleg a brutálisan kiépített – télen alig igénybe vett – kerékpárutak a felelősek, hiszen a kocsiállomány csak minimálisan gyarapodott az elmúlt esztendőkben. Berlinben napjainkban közel 4 millió ember él. Az aktuális személyautó park 1,24 millió darabos. Vagyis tavalyhoz képest – hivatalosan – csupán 7 ezerrel gyarapodott a négykerekűek száma a Spreenél. {De hónapok óta rengeteg az ukrán rendszámú kisebb-nagyobb modell.} A gépkocsik zöme továbbra is benzin- és dízelüzemű, ám ezek kvótája egy év alatt 20 ezerrel csökkent. Az egy lakosra jutó 0,3 autó között mind több a hibrid modell. Ezekből 63 ezer példány van jelenleg a metropoliszban. A tisztán elektromos verdák tábora is növekvőben van, számuk már meghaladja a 18 ezret.
A környezetvédők örömére, a német főváros felnőttjeinek csupán kétötöde rendelkezik magánautóval. Ezer főre napjainkban 393 kocsi jut, ám a statisztikát némileg torzítja, hogy számos háztartásban több motorizált jármű is van. Az aktuális energiaválság és a dráguló üzemanyag aligha kedvez a gépkocsi forgalmazóknak. Ezt tükrözi, hogy Németországban a típusok átlagos életkora szeptemberben már elérte a 10 évet. Az EU-ban 11,8 esztendős az autópark, míg hazánkban másfélévtizedes „matuzsálemekkel” suhanunk.
