2026-ban már természetes, hogy álmaink vadonatúj autóját – netán elektromos/hibrid erőforrással -, akár azonnal hazavihetjük a szalonból. S nem kell Merkur-kiutalással bíbelődnünk, éveket várnunk egy „;Made in DDR/CCCP” típusra. Ja, és ’56-ról nekünk a hazai népfelkelés jut az eszünkbe! 1957-ről meg a televíziózás beindulása… Ám nem volt ez mindig így a „Kádár-medencében”. A veterán kiskocsik gyűjtői jól emlékeznek arra, hogy már a fél világot meghódította a Volkswagen Bogár az ötvenes években.
A szintén nyugatnémet Gogomobil, a BMW Isetta és a francia Citroën „Kacsa“ ugyancsak megelőzték a zwickaui népautót. A Trabantot, mely a P 50-es leporolt változataként hatvankilec esztendeje debütált. A Wartburg kétajtós „öccse” igazi szenzáció volt. Magyarországon is! A háború poklából felocsúdó NDK-ban négy évvel a berlini munkásfelkelés (1953) után és négy esztendővel a fal felhúzása (1961) előtt jelentek meg a legelső, a kor technikai színvonalát tükröző, takarékos családi kiskocsiról készült gyári fotók.
A hruscsovi szputnyik-korszakban az olasz FIAT 500-as és a brit Mini Morris zwickaui vetélytársa 18 lóerős volt. A félezer köbcentis, kéthengeres Trabant, 90 km/órás csúcstempóját senki sem fitymálta le anno. A keletnémet mérnökök mégsem csücsültek a babérjaikon. A tervgazdálkodás sürgetésétől „inspirálva” már 1960-ban 20 lovasra tuningolták a jellegzetes brummogású orrmotort. Micsoda különbség! Walter Ulbricht birodalmában a technikai fejlődés megállíthatatlannak tűnt. A VEB Sachsenring Automobilwerk Zwickau konstruktőreinek hála 1962-től egy még újabb aggregáttal rendelhették meg a (nagyon türelmes) polgárok a Trabant limuzint, illetve kombit. A 23 lóerős motor akár 100 km/órás robogást is lehetővé tett.
