Három és fél esztendeje nézve az ukrajnai vérontás felvételeit a híradásokban, gyakran látok guruló, avagy ronccsá lőtt, bombázott Moszkvicsokat, Zsigákat, Volgákat. Gondolom ezek a sok évtizedes szovjet modellek nem annyira az oldtimer barátok autói (voltak)… Hanem a szegényebb polgároké. Jó hat évtizede annak, hogy befejeződött a Szovjetunióban a négyhengeres Popeda modell gyártása. A hitleri seregek felett aratott diadal tiszteletére „Győzelem” emblémát kapott kocsi ma a veterántalálkozók ritka gyöngyszeme. A Gaz-M-20 típusjelzésű Pobedák a Rákosi-korszakban a magyar utakon sem voltak ismeretlenek. Bár sokaknak a csengőfrász jutott az eszükbe, ha az utcájukba bekanyarodott egy ilyen komor, elvtársi négykerekű.
A belbiztonsági szervek, a szerencsésebb művészek, orvosok és a taxisok strapabíró, tágas járgányként szerették meg a 40-es évek amerikai stílusvilágát idéző, négyajtós kocsit. Anno a vevők nemigen válogathattak a verdák között, lazulás {hazánkban} csak az 1956-os népfelkelés után jött. Ma már tudjuk, hogy a Gorkiji Autóüzem – javarészt – 2,1 literes, félszáz lovas kedvence a típus termelésének leállítása után is tovább tengette életét. Egyrészt Lengyelországban ez a bogárhátú batár volt a Warszawa szláv ikertestvére. Másrészt a Pobeda mérnökei, munkásai a felszabaduló energiáikat az ultramodern utódmodellbe, a Volgába (M 21) fektették. Hurrá! Friss szelek fújdogáltak az 50-es évek második felében Nyikita Hruscsov eurázsiai és Kádár János kárpát-medencei birodalmában! Ki gondolt akkor egy esetleges, 21. századi orosz-ukrán testvérháborúra?
