A hetvenes évek derekán egy mára megkopott emlékű francia márka kapta a „Car of the Year” kitüntetést. A Simca 1307/08-as széria ferdehátú stílusa a tíz esztendővel korábban díjazott R 16-os szabásmintáját követte. A dizájn aztán a szovjet konstruktőröket is megihlette. Anno ’86-ban a gorbacsovi birodalom formatervezői, kihasználva, hogy a rothadó kapitalista világ a csernobili automkatasztrófával volt elfoglalva, lemásolta az 1307/08-as gépkocsit. Megszületett a Moszkvics/Lada Aleko. Már kívülről sem volt oly’ szép a szláv kópia, mint a francia eredeti. Ám az orosz motor hörgése és a belső berendezések műanyag kárpitja végleg elillantotta a gyanút, hogy az ‘új’ Alekónak köze lenne az 1976-ban „Év autója” elismerést kapott jó öreg Simcához. {Édesapám visszasírta régi Samaráját, 125-ös Polski Fiatját… „Aleko, a gazdája balek, ó!” Rímeltem anno.}
Az alapváltozatban 1,3 literes francia bajnok mögött anno a BMW 3-as szériája lett második helyezett. Ám a több névváltoztatás után a palettáról teljesen eltűnt Simca családdal ellentétben a bajor típus ma is él, virul. 2024 küszöbén számos elektromos és hibrid modelljük rivalizál a Mercikkel, Audikkal! S mely típus nyerte a bronzérmet a ’76-os kűzdelemben? A Renault 30-as! Vagyis Franciaország dupla sikert aratott, de a nyugatnémetek sem vallottak szégyent az európai mezőnyben. Ja, mellesleg sem az Aleko, sem más szocialista verda soha sem részesült „Év autója” kitüntetésben. A nemzetközi ítész csapat makacsul a nyugati márkákat favorizálta. Ki érti ezt?
