Vajon egyre jobbak lettek a gépkocsik a harmadik évezredben, s ezért nem cserélik le gazdáik? Avagy a korábbi gazdasági, pénzügyi válság és a koronavírus-járvány + durva infláció a ludas abban, hogy az Európai Unióban már egy tucat esztendősek átlagosan a négykerekűek? Hazánkban ez 2025-ben 16-17 évet jelent. Az öreg/használt modellek frontján a Pannon-medencében az agg Opelek és a Suzukik a sztárok! Míg a jóval drágább – másutt népautó! – Volkswagenek bronzérmesek nálunk. A dráguló élet aligha kedvez a járműforgalmazóknak, miként a vendéglátósoknak sem. Ezt tükrözi, hogy Németországban a verdák átlagos életkora már túllépte a 10 évet. Az EU-ban 12-13 esztendős az autópark. Bezzeg hazánkban bő másfélévtizedes „matuzsálemekkel” suhanunk {luxizunk?} Persze nem mindenki, hiszen pár hónapos Suzukiból, Škodából, Audiból sincs hiány a magyar utakon – hogy’ csak néhány népszerű márkát említsünk! Konkrétan: 2022-ben – koronajárvány! – 2021-hez képest 20,5 százalékos forgalom csökkenést regisztráltak az új jármű kereskedők. S 2025 második félévére sem normalizálódott teljesen a helyzet az EU-ban.
Különösen Dél-Európában komorak a gyártók és a szalonok. A Spanyol Királyságban 30,2 százalékos visszaesésről szóltak az elmúlt 3-4 évben a statisztikák. S Itáliában (- 29,7 %) is hasonló a helyzet. A Francia Köztársaságban (- 19,5 %) és Németországban (- 17,5 %) közvetve-közvetlenül több millióan dolgoznak a járműiparban. Így a szervizek, benzinkutak stb. is megérzik a tartós visszaesést. Nem csupán a hagyományos, dízel és benzines kocsik kereskedelme akadozik, sok államban kisebb lett az igény a hibrid és elektromos autók iránt is! Az egyik nagy vesztes az amerikai Tesla, míg a győztesek között mind több kínai márka van és a 40 ezer euró alatti nyugati típusok is hódítanak, így szeptemberben.
