Lassan hat évtizede annak, hogy az NSU Ro 80-as lett az Év autója. Vélhetően a mai fiatalok már nem ismerik ezt a – korát megelőző – típust. Pedig érdemes! Az idősebb Olvasók talán még emlékeznek az NSU márkájú bringákra!? S arra, hogy fürge motorkerékpárok, sőt varró- és kötőgépek is tarkították a német cég palettáját. Az első világháború előtt, s a második nemzetközi vérontást követően automobilokat is termelt az NSZK-ban a legendás konszern.
A pompás gyümölcsös kertjeiről, kiváló borairól, szorgos parasztjairól és ipari munkásairól híres baden-württembergi régióban jól megfért egymás mellett a 19. század utolsó harmadában a textil- és a járműgyártás. Biciklik, majd 1901-től motorizált kétkerekűek tarkították az NSU választékát. Az egyhengeres, kétütemű szériát, 1909-ben váltotta fel a két cilinderes sorozat, melynek nyergében akár 30 km/órás tempóval is lehetett száguldani. Az első világháború idején a hadsereg is megismerte, az 500 és 800 köbcentis, kéthengeres, négyütemű NSU motorkerékpárok erényeit, melyet ’39-től a Wehrmacht is „tesztelt”. S egy évtizeddel a náci korszak elmúltát követően, 1955-ben már 350 ezer darab különböző típust készítettek, s azokat nem csak belföldön értékesítették, hanem 90 országba exportálták is. Később aztán már sok száz, négykerekű, farmotoros, 583 cm³-es „Heceg” (= Prinz) is futott a nyugatnémet utakon, melyek erőforrását eredetileg kétkerekűekbe tervezték.
Bő félévszázada a négy cilinderes „fürdőkád” formavilágú, bájos modellek ihlették meg aztán a szovjet mérnököket, hogy a Prinz-szériáról lekoppintsák a jó öreg Zaporozsecet. A Wankel-motoros, 1967-ig gyártott, nyitott NSU Spider lemásolására szerencsére nem tettek kísérletet a Szovjetunióban. A TT-sorozat a rallivilágot is felbolygatta: ez a két betű köszön vissza az 1969-ben az Audi AG-hez került NSU örökségeként a Győrött gyártott német-magyar sportkocsikban. De ez már egy új korszak meséje.
