Hatvanöt esztendeje jelentek meg az angol utakon a nagyvárosi dzsungelben otthonosan mozgó, kétajtós, jobb kormányos Minik első példányai. Később a „balos” öreg kontinens is meghódították ezek a praktikus modellek. Hazánkban akkoriban más típusok hódítottak, de akinek a fészerében egy 70-es-80-as évekbeli, Trabi, avagy 126-os Kispolski szunnyad {netán narancssárga színben!} az jól teszi, ha kivár az eladással 2025 tavaszáig. Amikor sejthetően újfent megdrágulnak az oldtimerek. Szerény banki kamatnál egy Wartburg sem rossz befektetés.
Hajdan a nyugati (immáron veterán) modellek komolyabb szériában – jobb minőségben? – készültek, mint a KGST-típusok. Így a piacon gyakoribb a Simca, mint a 125-ös Nagypolski, 1200-as Zsiga. De lássuk a karcsúbb kocsik mezőnyét! Persze anno kinek a Trabant, a Zaporozsec, kinek a Fiat 500-as jelentette ifjúsága kedvenc kisautóját. {Én ez utóbbi, vászontetős, piros, torinói típussal suhantam Pest és Balaton között, max. 95 km/h-s tempóval…} Ám nálunk szép számmal akadtak olyanok is, akik csak a nyugati limuzinokért lelkesedtek, noha egy éjfekete, négyajtós Volgának is megvolt a maga (diszkrét) varázsa a Kádár-korszakban.
2024 forró nyarán a zsúfolt nagyvárosokban, Berlintől Palma de Mallorcáig feltűnően sok a Smart és a Mini. A Lengyelországban és Szerbiában összeszerelt retro 500-as Fiat is igen népszerű – immáron drágább hibrid és elektromos verzióban is… A francia márkákból szintén jobbára az alacsony üzemanyagfogyasztású és alapárú típusok kelendők. Németországban, de más gazdag EU tagállamokban is izgalmas trend, hogy a család második (harmadik) járművének egy bájos, környezetbarát Youngtimert választ magának a polgár. A 60-as években elterjedt Renault 4-es és a friss, fürge Citroën Kacsa éppúgy kultstátuszt ért el napjainkra, mint a korábban debütált brit ős-Mini. Az olasz autóipar fénykorát idéző, Fiat 500-asok, az izmosabb Kispolskik, a Trabantok sem haltak még ki egészen Európa szívében. A legendás Volkswagen Bogár pedig örökéletűnek tűnik.
