Napjainkban is komoly szerepe van a járműiparnak Ausztria gazdasági életében. Nyugati szomszédainknál biciklit, motorkerékpárt, személy- és teherautót éppúgy gyártanak, mint mezőgazdasági gépeket, traktorokat és kisebb-nagyobb repülőket.
A 19. század első felében már vasúti közlekedési eszközök is készültek nyugati szomszédainknál. A legelső állandó sínkapcsolat az osztrák főváros és Krakkó között létesült (1837). Ezt követően számos „Lokomotivfabrik” épült a birodalom területén. Az Osztrák-Magyar Monarchia darabokra hullását követően sem szűnt meg egészen Ausztria jármű- és hadiipara. A Steyr-Művekben a fegyverek mellett bicajok (Waffenrad) és gépkocsik (Waffen-Auto) is születtek. A cég 1934-ben olvadt össze az Austro-Daimler-Puch gyárral. Lássuk az immáron Steyr-Daimler-Puch AG-ként bejegyzett vegyesvállalat két világháború közötti négykerekű kínálatát! A 20-as évek hathengeres, 40 lovas luxusmodelljéből, a 100 km/órás végsebességre tervezett Steyer II típusból bő 2 ezer darabot szereltek össze. Klausen Sport márkajelzéssel egy korát meghaladó autót vehettek a leggazdagabb polgárok. A 4,9 literes országúti rakéta akár 150 km/h-val is suhanhatott.
A teljesség igénye nélkül érdemes megemlíteni, a 5,3 lityis Austria típust. A pazar, 5 méteres zárt és nyitott karosszéria változatban készült elegáns gépkocsi 120 kilométeres csúcstempójának kipróbálására csupán kevés alkalom adódott a gazdasági világválság hajnalán. A négycilinderes, 22 lóerős Steyr-Opel az automobilizmus olcsóbb szegmensében hódított rajongókat. A boxermotoros, Steyr-Baby becenevű 50-es széria, már előrevetítette a háború utáni – az olasz Fiat 500-assal rokon – Steyr-Puch sorozat sikerét. Az 1957-től gyártott és a versenypályákat is meghódító, farmotoros kiskocsi „legfiatalabb” példányai félévszázados ritkaságok: 2023-ban is az oldtimer találkozók bájos/sportos sztárjai!
