Az észak-európai utakat kilencvenhat esztendővel ezelőtt meghódító, 2000-es fordulaton 28 lóerőt produkáló, négyhengeres Volvo Jakob végsebessége mindössze 90 km/óra volt. Ám az óvatos kereskedők 60-nál tempósabb suhanást nem javasoltak. A 30-as, 40-es években egyre korszerűbb modelleket mutatott be a svéd cég.
A háború előtt további csinos kabrió- és merevtetős típusokkal rukkoltak elő a minőségre és kontrollra igényes svédek. A legelső nagyszériás modell a PV 444-es 1944-ben debütált, és ’65-ig (!) 440 ezer darabot adtak el belőle. A kétajtós, formavilágában amerikai stílusjegyeket tükröző, elöl osztott szélvédős, hátul perecablakos skandináv „bogár” iránt olyan óriási volt az igény, hogy a vevőknek átlag három évet kellett várniuk a négyhengeres, 1,4 literes álomautóra.
A „púpos” Volvóként is emlegetett négykerekű kapott 1,6-os, majd 1,8-as orrmotort is. S az 1958-tól modernebb kaszniba öltöztetett PV 544-es a ralipályákon is bizonyította strapabíró mivoltát. Az oldtimer barátok előszeretettel vadásznak a Volvo 445-ös kombira, amelynek külön bájt ad, hogy tágas csomagtere kétszárnyú ajtóval nyílik. 1953 és 1969 között 85 ezer ilyen komfortos modellt értékesítettek. Ezek 2023-ban is az oldtimer találkozók (ritka) sztárjai. Az észak-európai márka további fejlődéséről egy újabb cikkben számolok majd be.
2024. szeptember 19. (csütörtök) 18:45
