Az NSZK-val szinte azonos lélekszámú, 83 milliós Török Köztársaságban nagy népszerűségnek örvendenek a germán autók. Ám az eurázsiai birodalomban főleg japán, francia és olasz márkák termelése folyik. Az iparágban mintegy 500 ezer főt foglalkoztatnak.
Az inflációs krízist és az ukrajnai, közel-keleti vérfürdőt Recep Erdogan birodalmában – a fekete-tengeri idegenforgalom mellett – a gazdaság többi ágazata is megszenvedi. A drága banki hitelek ellenére 2023-hoz képest szerényen {1,3 %} növekedett tavaly a Törökországban értékesített kocsik mennyisége: 980 ezer új személyautót értékesítettek. S további jó negyedmillió darab haszonjárművet. De, akárcsak az EU-ban, az eurázsiai államban is egyre idősebb a géppark.
Optimista előrejelzések szerint 2025 nyarán felélénkülhet a megtorpant beutaztató turizmus. Törökországban az idegenforgalom és a vendéglátás fellendülésével párhuzamosan friss lendületet kaphat a komoly inflációval viaskodó köztársaság járműkereskedelme is. Hiszen akárcsak a szomszédos Görögországban a polgárok százezrei halasztották el 2020 óta a tervezett új négykerekű beszerzését. Amúgy főleg a 10 millió forint alatti kategóriát választják, mind a törökök, mind a görögök. A Nato-szövetséges, EU-ba vágyódó Erdogan államában, Gölcükben már réges-régen szerelnek össze Ford Transit haszonjárműveket. Gebze iparának pedig meghatározó szereplője a Honda Türkiye A.S. – ahol a Civic tipusok készülnek. De Renault gyártás is folyik, részben nálunk is árusított variánsokkal: Clio, Symbol, Mégane, Fluence. Peugeot, Citroën, Fiat, valamint különböző Toyoták is születnek a 783 ezer km²-es, távoli birodalomban – aki teheti, az persze (használt) Mercivel, BMW-vel, Volkswagennel gurul
