Andorrában, ahol ezer lakosra több, mint 920 gépkocsi jut, gyakorlatilag mindenkinek van egy-két négykerekűje, a csecsemőket – habár!? – leszámítva. Monaco ezüst érmes. A hercegségben, akárcsak Lichtensteinben bő 700 darabos a kvóta. Magyarországon a polgárok bő két harmadának nincs (!) autója.
Az európai törpe birodalmak motorizációs viadalában alig csúszott le a dobogóról Luxemburg. Ott a lakosság kétharmadának van saját verdája. Málta szigetén és Itáliában is mintegy 610 autó jut ezer adófizetőre… A Földközi-tengertől eltávolodva az EU legnépesebb tagállamában, Németországban idén már 48,5 millió személygépkocsi rója az utakat. Vagyis a polgárok több, mint felének van járgánya. Ez az arány igaz Izlandra, s a távoli Kanadára és az USA-ra is. Ázsiában Japánban közlekedik a legtöbb automobil, de Ausztráliában is gyakorlatilag minden
családnak van járműve.
Svájctól a Belga Királyságig és Svédországtól Ausztriáig ugyancsak minden második polgárra jut egy négykerekű. Nyugati szomszédainknál a 60-as évek elején alig 400 ezer személyautó gurult – főleg nyugatnémet típusok. De például Fiatok, hazai gyártású Steyr-Puchok, meg Skodák is. 1970-re megháromszorosódott a jóléti állam gépkocsi parkja. A 2,2 milliós darabszámot 1980-ra érték el a sógorék, midőn Magyarországon családok millió csak álmodozhattak saját Trabantjukról, Zsigulijukról. A KGST összeomlásakor lépte át a 3 milliós lélektani határt az osztrák autóállomány. Akkoriban a használt modellek egy része hazánkban landolt. Az ezredfordulón már 4 milliónál is több négykerekű suhant Ausztria remek útjain. 2019-ben pedig 5 millió személygépkocsiról szóltak a hivatalos statisztikák. A koronakrízis és az ukrajnai háborúval összefüggő infláció lefékezte szomszédaink vásárlási kedvét, de így is 2023- ban elérheti a kvóta az 5,2 milliót. Ez ezer lakosra vetíteve, mintegy 580 darab autót jelent. Összehasonlításul: hazánkban ez kb. 315, Oroszországban, Romániában 170 példány, míg a jóléti Luxemburgban 660 gépkocsi/ezer fő.
