Téveszmék, ellentmondások, képmutatás, máig fel nem dolgozott trauma és rengeteg düh szülte Harry herceg memoárját. A könyvből és a megjelenést övező interjúkból egy összeomlás előtt álló ember képe rajzolódik ki, ahogy az is kiolvasható belőlük, hogy pont azok próbálnának segíteni rajta, akiket hátba támad: az apja és a bátyja. Ő azonban már nemhogy nem akarja, de talán nem is tudja észrevenni a kockázatos zsákutcát, amelybe az elmúlt hat évben navigálta magát. Harry herceg története közben azért is zavarba ejtő, mert nehéz mit kezdeni egy olyan áldozattal, aki maga is bully.
Téveszmés és paranoiás
– az elmúlt években a kevés alkalommal, amikor egyáltalán kommunikáltak egymással, erről próbálta meggyőzni Harryt a családja, főként az őt még mindig, a megannyi övön aluli támadás ellenére szerető apja és bátyja. Harry pedig most egy egész könyvvel bizonyítja, hogy igazuk van. Hogy rögtön az elején lelőjük a poént: a nemrég megjelent Spare, magyarul Tartalék egy ötévest megszégyenítő dühkitörés, amely kiradíroz minden pozitív előjelet abból, amit a világ eddig Harryről gondolt. És nem látszik, hogy ebből a gödörből, amelyet a felesége aktív közreműködése mellett ásott magának, ki tud-e valaha mászni.
A Tartalék Harry „igazsága”, de a tényeket ne kérjük számon rajta. (A brit sajtó már vállalkozott rá, hogy csokorba szedje a pontatlanságot, csúsztatásokat, féligazságokat és hazugságokat.) A könyvet minden idők leggyorsabban fogyó tényirodalmi kötetének kiáltották ki nem sokkal a megjelenése után, de sokkal hitelesebb olvasói élményt nyújt, ha fikcióként vesszük kézbe.
Egyfajta disclaimerként Harry meg is jegyzi a könyvben, hogy az itt felidézett történetek a saját emlékeinek a lenyomatai, hogy a memóriája kihagyásokkal működik, és hogy legalább annyi igazság van abban, amire és ahogyan ő visszaemlékszik, mint az „úgynevezett objektív tényekben”. Ebből komoly filozófiai és etikai eszmefuttatást lehetne eredeztetni a post-truth és a gaslighting korában, de ez szétfeszítené ennek a cikknek a kereteit. Annak az iróniája azonban hangosan kikacag a könyv lapjairól, hogy
Harry, miközben háborút indít a családja mellett a brit sajtó ellen is a (szerinte) csúsztatások és féligazságok miatt (amelyek közül sokról épp a könyvéből derül ki, hogy igazak voltak), addig magával szemben több mint nagyvonalú, ha az igazmondásról van szó.
