A discovermagazine cikke szerint a legtöbb ökológus egyetért abban, hogy a Föld jelenleg tömeges kihaláson megy keresztül. A legtöbb kipusztulást nem dokumentálják, de néhány megtalálható a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (ICUN) veszélyeztetett fajok Vörös Listájának oldalán. A lista nekrológokat tartalmaz a korszak legújabb áldozatairól, de ez nem mindig egyenlő a teljes kihalással. Sikertörténeteket is tartalmaz – olyan fajokat, amelyek felülkerekedtek a problémákon és visszatértek, néha emberi segítséggel.
1. Atlanti lazac
Az atlanti lazac, amely a halászok által igen kedvelt hal gazdag íze miatt, a Vörös Lista „legkevésbé aggályos” kategóriájából a „majdnem veszélyeztetett” kategóriába került. Bár élőhelye még mindig az Atlanti-óceán északi részén, Maine-től Oroszországig terjed, száma az elmúlt években meredeken csökkent. A tudósok becslése szerint ma 23 százalékkal kevesebb atlanti lazac él, mint a legutóbbi, 2006-os felmérés idején.
A költőhelyek elvesztése talán a legnagyobb veszély, amellyel a fajnak szembe kell néznie. A lazacok minden tavasszal felfelé vándorolnak az óceántól a folyók hideg forrásához, hogy párosodjanak. De manapság ezeknek a mellékfolyóknak nagy része elzárt, szennyezett vagy tele van a nehéziparból származó üledékkel.
Ha valaki lazacrajongó, és szeretné növelni az Atlanti lazac túlélési esélyeit, akkor most érdemesebb más fajtákat választania, például a sockeye-t vagy a rózsaszín lazacot.
2. Kardszarvú antilop
A kardszarvú antilop egykor hatalmas csordákban élt a Szahara sivatagának peremén, különösen a délre fekvő Száhel övezetben. Manapság csak körülbelül 140 antilop él a vadonban. Lehet, hogy ez nem hangzik soknak, de ez a szám valójában a természetvédők sikerét jelenti, ugyanis ez a faj 1990 óta nem él vadonban.
Azonban a kardszarvú antilop újjáéledt, amikor a csádi kormányból, nemzetközi természetvédelmi biológusokból és Abu Dhabi kormányából álló csapat aláírt egy védelmi projektet és 2016-ban fogságban tartott állatokat hoztak Abu Dhabiból egy Csád központjában található természetvédelmi területre. Azóta a vadőrök gondozzák az állományt, és időszakonként visszaengedik az antilopok egy részét a vadonba.
Hét évvel az indulás után az IUCN sikeresnek nyilvánította a projektet. Bár a kardszarvú antilopokat továbbra is fenyegeti az orvvadászat és az aszály, az állomány egyre növekszik.
3. Nagy levelű mahagóni
A mahagóni hosszúra és karcsúra nő, repedezett szürke kérgével és hatalmas mélyzöld leveleivel igazán gyönyörű fa. A törzs belsejében a fa sűrű, strapabíró és gazdag színekben pompázik – és ez okozta a fának a vesztét. A mahagóni talán a világ legkeresettebb bútorgyártási faanyaga.
A nagylevelű mahagóni ma már csak töredékét foglalja el korábbi élőhelyének Közép- és Dél-Amerikában, és ez a terület évről évre egyre kisebb. A legfrissebb adatok szerint a Vörös Lista a fajt sebezhetőről veszélyeztetettre helyezte át. Ha az illegális fakitermelést és az élőhelyek elvesztését nem fékezzük meg, a fa gyors ütemben kerülhet a kihalás szélére.
4. Sonoran sivatagi teknős
Észak-Amerikában, a Vörös Listán újdonság található: a Sonoran sivatagi teknős. Ez az egy láb hosszú, mexikói-amerikai (Mexikóban és Arizonában él) hüllő strapabíró páncéllal rendelkezik, és ügyesen álcázva magát, szinte beleolvad a sivatagba. A faj felkerült a Vörös Listára, és a kritikusan veszélyeztetett fajok közé sorolták, ugyanazzal a megjelöléssel, mint közeli rokona, a Mojave sivatagi teknős.
Bár a teknősbéka alkalmazkodott a sivataghoz, még mindig szüksége van vízre. A fajt fenyegető fő veszélyt az aszály jelenti, amely az előrejelzések szerint a Sonoran-sivatagban az éghajlatváltozás előrehaladtával súlyosbodni fog. Másik fő veszélyt a faj számára az egyre nagyobb városfejlesztések jelentik az Egyesült Államokban.
5. Szürke farkas
A farkasok visszatelepítése a Yellowstone Nemzeti Parkba Amerika egyik legismertebb természetvédelmi sikertörténete. Miután a 20. század elején a farkasokat vadászattal és csapdákkal kiirtották az ökoszisztémából, a növényevők az erdős területek növényzetét irtották. Ez a fűz-, gyapot- és nyárfák elvesztéséhez, a patakparti erózióhoz és az ökoszisztéma általános degradációjához vezetett. Ám amikor a tudósok és a park tisztviselői az 1990-es évek közepén visszahozták a farkasokat, az ökoszisztéma lassan helyreállt.
Az 1990-es évek elején a szürke farkasokat „sebezhető” kategóriába sorolta az IUCN. De a faj visszatelepítését célzó erőfeszítések eredményeként ma már a „legkevésbé aggályos” kategóriába tartoznak.
Báregykori élőhelyüknek csak egy töredékét foglalják el (egykor ők voltak a legelterjedtebb emlősök a Földön), lassan egyre nagyobb teret hódítanak vissza. Ebben a hónapban Colorado államban öt farkast engedtek szabadon.
