Negyven éve, karácsony második napján machetés gyilkosság áldozata lett Dian Fossey, aki alapjaiban változtatta meg a hegyi gorillákról alkotott képet, és akinek munkája nélkül ma jó eséllyel már csak archív felvételeken, és talán pár állatkertben láthatnánk őket. Fossey nemcsak megfigyelte az állatokat, hanem élet-halál harcot vívott értük.
Dian Fossey nem zoológus volt, hanem foglalkozásterapeuta, tüdőtágulással küszködött, és tériszonya is volt, ami nem tűnik ideális kombinációnak a ritka levegőjű, meredek hegyoldalakon végzett terepmunkához. Amit szakmai előképzettségben nélkülözött, azt elszántságban és az állatok iránti kötődésben pótolta. 1967-ben, 35 évesen költözött az Egyesült Államokból Ruandába, a Vulkánok Nemzeti Park területére, ahol megalapította a Karisoke Kutatóközpontot. Hamar felismerte, hogy a hegyi gorillák súlyos veszélyben vannak: élőhelyük egyre zsugorodott, és az orvvadászat is súlyos fenyegetést jelentett rájuk.
Fossey kapcsolata az állatokkal messze túlnőtt a tudományos megfigyelésen: a kihalásuk elleni küzdelem lett élete fő célja. Afrikában már 1963-ban járt, ekkor ismerkedett meg Louis Leakey paleoantropológussal, aki a főemlősök természetes környezetben történő tanulmányozásában látta az emberi evolúció kutatásának kulcsát.
A legendás Jane Goodall csimpánzkutatásai nyomán Leakey hasonló, hosszú távú vizsgálatot akart indítani a gorilláknál is. Meggyőződése szerint a tudományos képzettség nélküli nők elfogulatlanabb megfigyelők, kevésbé fenyegetők az állatok számára, de elég kitartók a nehéz terepmunkához. Akkoriban a gorillákról alig létezett megbízható tudás, a közvélekedést leginkább a King Konghoz hasonló filmes ábrázolások formálták.
Munkája 1979-ben vált világszerte ismertté, amikor David Attenborough Élet a Földön (Life on Earth) című sorozatában bemutatták a hegyi gorillákat. Az a jelenet, amelyben Attenborough egy gorillacsapat közepén ül, a természetfilmezés egyik legismertebb pillanata lett. Attenborough később elmondta, hogy a forgatás Fossey nélkül elképzelhetetlen lett volna, mivel rajta kívül senki nem tudott ilyen közelségbe kerülni a 3000 méter magasságban élő állatokhoz.
A forgatás idején Fossey már súlyos beteg volt, és mélyen gyászolt: kedvenc gorilláját, a 12 éves Digit nevű ezüsthátút orvvadászok ölték meg, miközben a családját védte. A levágott fejét és kezeit trófeaként vitték el, a test többi részét hátrahagyták. Fossey később azt írta, ez volt élete legszomorúbb eseménye. Digit halála után Fossey fellépése egyre radikálisabbá vált. Beszámolók szerint elfogta és kihallgatta a behatolókat, felgyújtotta egy orvvadász kunyhóját, és boszorkánysággal ijesztgette a babonás helyieket.
