Magyarországon járt az ételek történetével és ősi receptek rekonstruálásával foglalkozó Tasting History készítője, Max Miller. Budapesten természetesen megfőzött egy bográcsgulyást.És ha már itt volt, azt is kinyomozta, miért nevezik világszerte gulyásnak a pörköltet, miközben az egy leves.
Miller elmagyarázta, hogy az általa látott 19. századi gulyásreceptekből hiányzott a ma ismert gulyásleves egyik legfontosabb összetevője: a paprika. A Gundel Károly-féle, a 19. század végén már használt, de csak az 1934-ben megjelent Kis magyar szakácskönyvben lejegyzett receptet használta.Azt is megjegyzi, hogy a mai receptek a Gundel-féle fűszerpaprika-mennyiség akár négyszeresét-ötszörösét is javasolják, hogy színe legyen a levesnek.
„A gulyás története egyben Magyarország története is” – állítja Miller. A honfoglaló magyarok félnomád marhapásztoraitól hamar eljutunk Mátyás király udvaráig, ahová Aragóniai Beatrix királynénak köszönhetően jutottak el az olasz konyha olyan alapvetései, mint az olívabogyó, a rómaikömény, a fokhagyma vagy a vöröshagyma. Aztán még egy évszázados ugrással eljutunk a török uralom idejére, amikor végül Magyarországra is betört az alig pár évtizedes gasztro őrület, a paprika.
Miller szerint a modern francia konyhaművészet atyjának tekintett szakács és vendéglős, Auguste Escoffier 1879-ben, egy monte-carlói étteremben szolgálta fel először a goulash à la Hongroise nevű fogást, majd 1903-ban első művében (Le Guide Culinaire) papírra is vetette a receptjét.
