Noha dr. Konrad Adenauer kölni főpolgármester valószínűleg csak a közlekedési dugók megszüntetésére, a karambolok elkerülésére és az utazás gyorsítására gondolt, amikor politikustársaival megbízást adott a legelső sztrádaszakasz megépítésére, akarva-akaratlanul a „mobilitás korszakának” úttörőjévé is vált. A személyforgalmon kívül a teherszállítás is profitált a modern úthálózatból. Adolf Hitler 1933-as hatalomra jutását követően a goebbelsi propaganda „belekapaszkodott” a Reichsautobahn-hálózat ötletébe. A riasztó munkanélküliség lefaragásának látványos eszközévé vált a gyorsforgalmi utak építése. A Führert övező legenda így nagy építtetőként tüntethette fel a berlini kancellárt, holott inkább a rombolásban, a pusztításban volt igazán profi. Hitler 1933 júliusában Fritz Todtot bízta meg „Generalinspektor”-ként a közúti közlekedés hálózatának tempós bővítésével. Lapátból, emberből nem volt hiány!
Bernd Jürgen Wendt történész a náci sztrádalázról ezt írja A nemzetiszocialista Németország című szakkönyvében: „…gazdaságilag értelmetlen, ám foglalkoztatáspolitikailag indokolható a kétkezi munka nagymérvű alkalmazása. Ez végső soron a munkaerőpiac tehermentesítését is magával hozta azzal, hogy a nőket visszaszorította valódi rendeltetési helyükre: anyának és feleségnek.” A hitleri korszak első sztrádaszakaszát 1935-ben avatták fel Darmstadt és Frankfurt között. A Wehrmacht irányítói korán örültek az egységek mozgását is megkönnyítő, kétszer kétsávos betoncsíknak. A világszínvonalú oldalkocsis német motorkerékpárok és kisebb parancsnoki járművek még vidáman roboghattak az Autobahnon… A nagypolgárok Mercedesei, Maybachjai, Duesenbergjei, Horchjai, BMW-i kevés vizet zavartak. Ám a horogkeresztes teherautók, nehéz járművek és főleg a páncélosok kirándulásai már alaposan megsínylették a rohammunkában készült utak. „Vékonyan kentük meg a vajas kenyeret” – fogalmazott a háború után egy mérnökké lett hajdani kényszermunkás az úthálózat minőségével kapcsolatban.
1942-ig összesen 3860 kilométernyi Reichsautobahn született a Harmadik Birodalom területén, amelyben aztán a bombázások és egyéb hadi események 1945-ig komoly „minőségromlást” okoztak. Az 1949-ben ketté szakadt, majd 1990 őszén újraegyesült Németországnak az ezredfordulón már 11600 kilométeres sztrádahálózata volt, s ez napjainkban már eléri a 13 ezret. És minden Adenauer első 25 kilométerével kezdődött.
