Nagy Péter orosz cár, aki kétszer is kúrálta magát a 18. század elején Bohémiában, még megcsodálhatta „Károlyfürdő” barokk karakterét. Ez az 1759-es tűzvésznek esett áldozatul… Az erdőkkel körülölelt völgyben elterülő városkát ügyes építészek hamarosan korát megelőzően modern egészségügyi és szórakoztató központtá varázsolták. Az ivó- és fürdő-terápia mellett, a friss levegőn való sétálást is divatba hozó dr. David Becher egy kis bálozásért, flörtért, sörözésért (becherovkázásért) sem rótta meg pácienseit. Kiktől 1795-től szedtek üdülési adót.
Megfordult itt Goethe, Schiller, Beethoven, Chopin és Paganini éppúgy, mint Metternich, Marx, Brahms, Wagner (s 1938-ban még Hitler is!) Gombamód szaporodtak az elegáns fürdők, a vándorutak, a rossz időben is korzózásra alkalmas kolonnádok, a szállodák. Remek „kapitalista” ötletként már az európai forradalmak küszöbén (1844-től) exportálták is a karlsbad-i ásványvizet. A 19. század második felétől vasútvonal köti össze az eredetileg német anyanyelvű gyógyüdülőhelyet a 120 kilométerre fekvő Prágával. A közlekedés korszerűsödése újabb lökést adott a város fejlődésének, melynek egyik csúcspontját a lenyűgöző Grandhotel Imperial 1912-es átadása jelentette. Ma is ez a pazar, „habostorta” stílus uralja az utcaképet a teljesen restaurált, gondozott Karlovy Vary-ban. A szocreál „lóláb” csak itt-ott lóg ki. Öt napot eltöltve ebben a hangulatos, észak-cseh ékszerdobozban, elsősorban nyugati turistákkal találkoztam, de orosz/ukrán, lengyel szavakat is hallottam.
