Az Európai Parlament plenáris ülése elfogadott egy határozatot arról, hogy az EU-nak közös szabályokat kellene alkotnia a szexmunkával kapcsolatban. Arról azonban, hogy hogyan is kellene kezelni ezt a politikailag rendkívül megosztó területet erősen eltértek a vélemények. A szakértők és maguk a szexmunkások bevonása a vitába lehet, hogy segített volna, de őket ezúttal nem hívták. Ez egy fölöttébb régi vita, de eddig nem sikerült áttörni a két tábor közötti falat, s félő, hogy ez most sem lesz könnyű, különösen úgy nem, ha a szexmunkások képviselőit kizárják a tárgyalásból.
Az Európai Parlament 234 igen, 175 nem és 122 tartózkodás mellett elfogadta azt a jelentést, ami megnyitná az utat a szexmunka EU-s szintű szabályozásának kidolgozása felé. A jelentés vitáján kiderült, hiába tartja a többség jó ötletnek valamilyen közös stratégia megalkotását, arról, hogy annak minek kellene lennie, mélységesen megoszlanak a képviselők véleményei. A HVG cikkébe megpróbálták tisztázni a fogalmakat, amelyek maguk is vitatottak.
Szexmunkás: Szexmunkás mindenki, aki pénzért szexuális szolgáltatást biztosít, ideértve a fizikai és online térben dolgozó prostituáltakat is. A szexmunkások egy részét kényszerítik, kizsákmányolják bűnözők, vagy saját környezetük, másokat nem. Van, aki anyagi kényszer miatt választja ezt a szakmát. Vitás kérdés, hogy önszántából, bármilyen kényszer nélkül dönthet-e valaki úgy, szexmunkás lesz (legalábbis az európai képviselők számára).
Szexkereskedelem: A szexkereskedelem a szexmunka köré épülő (fekete) gazdasági szektor. Az EU-n belül leginkább a nők határokon keresztül történő utaztatásáról és prostitúcióra kényszerítéséről beszélünk. A szexkereskedelem áldozatai szexmunkások, azonban az ő esetükben majdnem minden helyzetben kizsákmányolásról beszélünk. A szexkereskedők gyakran korlátozzák az áldozataik fizikai vagy anyagi autonómiáját (elvehetik az útlevelüket, pénzüket, vagy fizikálisan fogságban is tarthatják őket). A szexkereskedelem nem minden áldozata emberrablás, vagy valamilyen egyéb drasztikus bűncselekmény áldozata is, de még azok is, akik önként lépnek kapcsolatba a szexkereskedőkkel, gyakran tapasztalnak kizsákmányolást vagy kerülnek veszélyes helyzetekbe.
Legalizáció: Franciaországban a szexmunkás maga nem követ el bűncselekményt, viszont szexmunkát igénybe venni és valaki más szexmunkáját árusítani, abból profitálni mind bűncselekmények. Tehát a jog a klienseket és szexkereskedőket bünteti, míg a prostituáltakat nem. Ettől még az iparág túlnyomó többsége illegalitásban marad. Vannak olyan megközelítések is, ahol a prostitúció és annak igénybevétele is legálisak, bizonyos szabályok között (Ausztria és valamelyest Magyarország is). De olyan is van, ahol a prostitúció maga bűncselekmény (Románia) és létezik legális, de szabályozások nélküli rendszer is (Lengyelország), ahol börtön ugyan nem vár a prostituáltakra, de a szociális ellátórendszert nem tudják igénybe venni.
A jelentés a prostituáltak kiszolgáltatott és illegális státuszát meg szeretné szüntetni, viszont a kereslet visszaszorítását is prioritásként jelöli meg. Ha a prostitúció igénybevételét vagy egyes formáit büntethetővé tesszük, az visszaszoríthatja a keresletet, viszont magukat a szexmunkásokat is kiszoríthatja a legális gazdaságból, ezzel a szociális ellátórendszer és igazságszolgáltatás igénybevételéből is. Ezzel szemben, ha a szexmunka legális, az normalizálja, és egyesek szerint növeli a keresletet is.
A parlamenti képviselők megosztottak voltak abban, hogy létezhet-e kizsákmányolás nélküli szexmunka. A felszólalók közt volt olyan, aki szerint minden szexmunka egyenértékű a nemi erőszakkal. A teljes legalizáció támogatói ezzel szemben arra hívták fel a figyelmet, hogy a prostitúció létezése elkerülhetetlen, és a szexmunkásokat az védi leginkább, ha ugyanúgy fordulhatnak a hatóságokhoz segítségért, mint bármely más munkavállaló. Ezt az álláspontot a legtöbb emberi jogi szervezet és szakértői csoport is osztja. Viszont sem a szakmai, sem a szexmunkások érdekvédelmi szervezeteinek képviselőit nem hallgatták meg a jelenlegi vitán.
Az Európai Bizottságon a sor, hogy kidolgozzon egy szexmunkával kapcsolatos startégiát, ami mind az európai parlamenti képviselők többségének, mind a tagállamok támogatását elnyeri. Az azonban, hogy hogyan hidalják majd át a jelentős véleménykülönbségeket, a mostani jelentésből még nem derül ki.
