Száztíz esztendeje – nyáron – tört ki az első világháború. Az Osztrák-Magyar Monarchia és a Német Császárság összeomlását hozó nemzetközi csetepaté hazánk súlyos területzsugorodásához vezetett. Az öreg kontinensen 1918 őszén csendesedtek el a fegyverek. Ma már tudjuk, hogy több éves sárdagasztás, vérontás, aztán területvesztés, a K. und. K. Monarchia és a német császárság, a cári Oroszország (forradalmi) összeomlása lett az 1914-től 1918-ig tartó „villám” akció vége. Az 1916-ban öröklétre szenderült Ferenc Jóska porosz kollégájára, II. Vilmosra három évtizednyi uralkodást követően pedig hollandiai emigráció várt: 1941-ben oda küldött majd horogkeresztes koszorút koporsójára a Führer.
De ne szaladjunk annyira előre! Hiszen ott volt az „arany 20-as” évek Berlinben. Josephine Baker fedetlen keble és banánszoknyája akkor még jobban lázba hozta az embereket, mint a kevésbé erotikus mozgású Joseph Goebels propagandája. Bulla Elmától Balázs Béláig magyar művészek is százával találtak értelmes kenyérkeresetet a végzete felé rohanó világvárosban. Az NSDAP voksdiadala, az osztrákból németté lett Adolf Hitler hatalomra kerülése 1933 januárjában aztán véget vetett a „mosolyországának”. Fáklyafényben náci csizmák masíroztak a Brandenburgi Kapun keresztül. Négy hét múlva lángolt a Reichstag: majd könyvek égtek, zsinagógák, s emberek… 1939 szeptemberében jött a második világháború.
