Nem tudom, a többi légitársaság hogyan számolja el a késéseket, de ahogy hallom, mindegyik ügyeskedik. Állítólag a többiek is eljátsszák, ami szerdán a Ryanairnél velem is megesett. Szándékosan nem az utolsó járatra vettem jegyet Londonból hazafelé, mert nyolc nappal ezelőtt már rebesgették a késéseket, meg egyes járat kimaradásokat. És bár már a délutáni ingyenes londoni újság is írt a késésekről és emlegették Budapestet is, gyanútlanul metróztam ki a Liverpool Streetre és felszálltam a Stanstead felé tartó vonatra. Ez két órával a gép 18 órás indulása előtt volt. Nem telt bele öt perc, s jött az első e-mail, hogy 6 óra helyett fél nyolckor száll fel a gép. Nem rohantam a terminált keresni, hiszen még ki sem volt írva. Fél hétkor kiírták a 86-os kaput, hétkor pedig kezdték beengedni a népet. Ám előbb a folyosón, majd a repülőgép előtt várakoztattak, s csak fél nyolckor engedtek fel. Ez már gyanús volt. És ahogy elfoglaltuk a helyünket, bezárták az ajtókat, a kapitány közölte, hogy lekéstük a indulást, most már csak másfél óra múlva szállhatunk fel és hivatkozott az időjárástól kezdve a légi irányításig több mindenre.
A felét sem hittük el, ellenben rögtön kitaláltuk, hogy így nem kell fizetni a Ryanairnek, hiszen nem késett a gép, csak nem indult el. És tényleg, időközben jött is egy újabb e-mail, hogy 20 óra tízkor szállunk fel, vagyis három órán belül. Ezt is dokumentálták, mintha váratlanul nem engedtek volna felszállni, holott ők már előre tudták, be is mondták, hogy másfél óra múlva indulhatunk, ahogy az aztán meg is történt. Addig szépen hátravontatták a gépet, mert kellett a hely egy másiknak.
Így aztán 21.30 helyett hajnali egykor értünk Budapestre. Ha meggondolom, hogy ezúttal azért utaztam az ír társasággal, mert meguntam a Wizzair késéseket, akkor revideálnom kell az álláspontomat, egyik sem jobb a másikánál…
