Bár kényelmes dolog a leggazdagabbak magánrepülőgépeire vagy az óriási teherszállító óceánjárókra mutogatva azt mondani, hogy mi magunk nem tehetünk semmit a fenntarthatóságért, a valóságban rengeteg múlik a fogyasztók hétköznapi döntésein. Napjainkban egyre több divatirányzat létezik, mint például a paleo, a keto, a nyersétel diéták stb., ezek azonban elsősorban az egészség, a jólét és egyesek számára a megjelenés javítására összpontosít. Ám az elmúlt években egyre nagyobb az érdeklődés a klímatudatos étrendek iránt is.
Ennek jó oka van – mivel bolygónk évről évre egyre melegebb, az, hogy lassítsuk bolygónk felmelegedését, sok embert arra ösztönöz, hogy tegyenek meg mindent, hogy minimálisra csökkentsék ökológiai lábnyomukat.
Elsőre bonyolultnak és költségesnek tűnhet zöldebbé alakítani a teljes étrendünket, de szerencsére léteznek olyan egyszerű praktikák, amelyekkel kisebb, de annál fontosabb lépéseket tehetünk. Például állati helyett több növényi ételt fogyaszthatunk.
A hús előállítása – különösen a marhahúsé – minden más élelmiszernél nagyobb földterület- és vízhasználattal jár, illetve az állati eredetű élelmiszerek kapcsán nem feledkezhetünk meg az állatvédelmi, állatjóléti és etikai szempontok figyelembe vételéről sem. Az Oxfordi Egyetem és az Agroscope svájci mezőgazdasági kutatóintézet kiszámította, hogy 100 gramm fehérje előállításakor a marhahústermelés során a környezetet leginkább terhelő gazdaságok évi 370 négyzetméternyi földterületet használnak és nem mellesleg 105 kilogramm üvegházhatású gázt bocsátanak ki. Bab- és borsófélék termesztésével ugyanakkor szintén 100 gramm fehérje előállításához elegendő lehet mindössze 1 négyzetméter földterület, csupán 0,3 kilogrammos CO2-kibocsátás mellett.
Klímabarát diéták: fokozatosan is lehet
A legenyhébb és legegyszerűbb klímatudatos étrend a flexitárius. Nem vegetáriánusok, de tudatosan csökkentik a húsfogyasztást.
A reduktáriusok általában több húst esznek, mint a flexitáriusok, de az átlagnál kevesebb húst, tejterméket és tojásterméket tartalmazó diétát követnek.
A klimatikus diétázók diétája hasonló, de megfontoltabb és pontosabb. A hús- és tejtermékek iránti kereslet mellett ez a diéta azt is figyelembe veszi, hogy az élelmiszernek mekkora utat kell megtennie ahhoz, hogy eljusson hozzájuk, mennyi víz szükséges a növények termesztéséhez, valamint az élelmiszerek előállításához szükséges teljes széndioxid kibocsátást. A klimatikusok nagyobb valószínűséggel esznek szezonálisan, és helyi forrásokból szerzik be ételeiket.
Végül itt van a legújabb és potenciálisan leginnovatívabb klímabarát étrend: a Regenivore (újraevő) diéta. Ennek a diétának a követői mindent figyelembe vesznek, amit a flexitáriusok, a reduktáriusok és a klimatikusok tesznek, de figyelmet fordítanak az ételeik etikájára is: mind a bolygó, mind a termelésben részt vevő emberek számára.
A Regenivore diátázók törődnek a talaj egészségével, a munkavállalók jogaival, a vegyszerek emberre gyakorolt hatásával, valamint az állatok ellátási láncon belüli kezelésére. Klímatudatos étrenddel kapcsolatos megközelítésük az, hogy figyelembe veszik a múlt és a jelen ártalmait, és megpróbálják segíteni a Földet az élelmiszerellátás miatt okozott károk csökkentésével.
Klímatudatosabban enni?
Nem kell rögtön Regenivore diétázóvá válni ahhoz, hogy tudatosabban kezdjünk enni. Valójában a McKinsey & Co fenntarthatósági szakértők felmérése szerint a flexitáriusok 73-93%-a tervezi, hogy tovább csökkenti húsfogyasztását, ami azt bizonyítja, hogy amint elkezdünk környezetbarátabbak lenni, könnyebb a továbblépés is!
Néhány szempontot azonban érdemes figyelembe venni. Bár a növényi alapú élelmiszerek előállítása jóval kisebb környezetterhelést jelent, mint az állati eredetűeké, ennek ellenére sem tekinthető egyformán szerény környezeti lábnyomúnak minden növényi alapú étrend. Sok népszerű és egészségesnek tartott alapanyag termesztése folyik problémás körülmények között, ráadásul nem ritkán sok ezer kilométeren át szállítják őket, mire eljutnak a fogyasztókig.
Pont ez a helyzet a Magyarországon is népszerű avokádóval és kesudióval is. Az avokádó azért nem tekinthető környezettudatos választásnak, mert egyetlen darabjának előállításához 140-272 liter víz szükséges, miközben a mexikói, dél-amerikai, kaliforniai, dél-spanyolországi ültetvények nem ritkán igen vízhiányos területeken találhatóak, a friss avokádót ráadásul sokszor légi úton szállítják az európai és észak-amerikai piacokra. A kesudió és a belőle készült kesuvaj az avokádónál is vízigényesebb: egyetlen kilogramm kesudióbél megtermeléséhez több mint négy köbméter (!) vízre van szükség.
Ha tehát szeretnénk védeni földünket, érdemes növelni a növényi élelmiszerek arányát az étrendünkben, figyelve arra is, hogy lehetőleg a közelben és etikus módon termesztett, szezonális zöldségeket, gyümölcsöket vásároljunk.
