Keserű italként kezdte, fizettek vele, gyógyszernek tartották, évszázadokon át pedig olyan luxus volt, amelyet csak kevesen engedhettek meg maguknak. A csokoládé több ezer éves története legalább olyan izgalmas, mint maga az édesség.
Szeptember 13-án ünnepelték a csokoládé nemzetközi napját. A dátumot Milton Hershey születésnapjához kötik: az amerikai csokoládégyáros 1857-ben ezen a napon született, és később nagy szerepe volt abban, hogy az addig jobbára drága finomságnak számító csokoládé tömegtermékké váljon.
A csokoládé története azonban több ezer évvel Hershey előtt kezdődött – és az első változatok aligha emlékeztettek egy mai tejcsokira. Régészeti leletek alapján a kakaót már mintegy 5300 évvel ezelőtt is használták Dél-Amerikában. A maja és azték kultúrában később nagy becsben tartották a kakaóbabot, amelyből többnyire keserű, fűszerezett italt készítettek.
A kakaóbab ráadásul annyira értékes volt, hogy fizetőeszközként is használták. Egy 16. századi azték forrás szerint egy tamalét akár egyetlen kakaóbabért meg lehetett kapni, száz babért pedig már egy pulykát is lehetett vásárolni.
Amikor a kakaó eljutott Európába, eleinte itt sem táblás csokoládéként fogyasztották. Cukorral, később tejjel és fűszerekkel készített ital lett belőle, amely a 17. században az európai előkelőségek egyik divatos luxuscikkévé vált. A csokoládé történetének nagy részében ital volt, nem édesség.
A ma ismert csokoládéhoz az ipari forradalom vitt közelebb. 1828-ban Coenraad van Houten kakaóprése tette könnyebbé és olcsóbbá a feldolgozást, 1847-ben pedig az angol J. S. Fry & Sons elkészítette az első, nagyközönségnek szánt modern csokoládétáblát. Néhány évtizeddel később megjelent a tejcsokoládé is.
Azóta a csokoládé hosszú utat tett meg az ősi keserű kakaóitaltól a bonbonokon és táblás csokoládékon át a süteményekig. Egy dolog azonban több ezer év alatt sem nagyon változott: az emberiség meglepően kitartóan ragaszkodik hozzá.
A csokoládé nemzetközi napja ugyan tegnap volt, de szerencsére az édesség fogyasztásának nincs ilyen szigorú határideje.
Úgyhogy az az egy kocka ma is jöhet. Vagy kettő. 😄
