Nyersen, illetve feldolgozva évente több, mint egy mázsa gyümölcsöt fogyasztanak (fejenként) a polgárok Olaf Scholz jóléti államában. Miközben a német mezőgazdászok – két traktoros tüntetés között – egy újabb csapadékhiányos, kánikulai nyártól tartanak, a vevőknek mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk a bel- és külhoni agrártermékekért. Az NSZK-ban hagyományosan az alma a sztár. Még akkor is, ha a klasszikus európai gyümölcs 2024-ben jobbára két-háromszorosába kerül, mint az „ezüstérmes” import banán. A 23,5 kiló/fő/éves alma fogyasztás felét teszi ki a banánból vásárolt kvóta. Az EU legnépesebb, 84 milliós tagállamában kedvelt a szőlő (5,5 kg/fő) is, bár többet isszák, mint rágcsálják. S alig csúszott le a dobogóról az elmúlt esztendőben az őszi barack, mely eredetileg Ázsiában volt otthonos.
Kalóriaszegényebb, ám vitaminokban szintén gazdag a földi eper, valamint a Kaukázus vidékéről származó körte. Az még rejtély, hogy a Közép-Európában nagy mennyiségben, jó minőségben termesztett almából miért esznek-vesznek tízszer annyit a németek, mint a toplista hatodik placcán „szomorkodó” körtéből, mely ugyancsak ott terem a kertekben a Duna és az Odera között? Zöldségekből is komoly fogyasztó Németország: a verhetetlen bajnok – hagyományosan – a paradicsom (27 kg/fő/év).
