A Lakihegyi adótornyot kilencven éve építették. 1933. július elsején, Massányi Károly mérnök vezetésével,
a MÁVAG szerelői megkezdik a munkát, és december másodikán befejezik. Alakzata oktaéder (nyolc oldalú mértani test).
A rácsos szerkezet 284 méter magas, plusz egy 30 méteres hangoló cső. Összesen 314 méteres torony . Az átadás napján
Gömbös Gyula miniszterelnök beszédét sugározta. A korszerű, ma is egyedülálló műszaki megoldás a Trianon
utáni leválasztott területekre is eljuttatta a magyarnyelvű híreket. A 230 tonnás szerkezet (a rögzítésekkel együtt közel
500 tonna) ma már ipari műemlék, nem kisebb feladattal, mint a közvilágítások gyújtása és oltása. Lehetne az összetartozás emlékműve.
Háromszáz méteren
Egy közkedvelt magazin
Decemberi számában,
A főszerkesztő tollából
Párizsi idegenvezetést találtam.
Az útbaigazítások közepette,
Ha már a Szajna parton járok,
Vasas szakmámnak köszönhetően
Egy óriás barátra találok.
1889 –ben távírók hozták
A világ tudtára,
Hogy elkészült acélból szerelve
Párizs mérnöki fellegvára.
Eiffel az ideiglenesre tervezett szerkezetet
Csavarozva építteti meg.
Viszont a mai napig úgy néz ki, ha eddig nem
Ezután sem fogják lebontani.
Évtizedekig a háromszáz méterével
Egyedül árválkodott Európában,
Mígnem egy magyar mérnök
Testvért szült alkotó álmában.
Ahogy a művészi balett
A csodálatos táncteret
Kecsesen lefeszített lábfejjel
Csak egy ponton érinti meg,
Úgy dacol a széllel Lakihegyen
A csúcsára állított gúla,
Nyolcszorosan kipányvázva
Majd kilencven év óta.
Házunk erkélyéről az adót
Jó időben remekül látom
És tudom, a maga nemében
Az egyetlen az egész világon.
Az égbe nyúló tornyok
Az emberiség sorsát,
Az íratlan törvényeket
A fellegekbe írják.
Szárszó és Szólád határában
Az Almán tetőn míg utamat járom,
A felhők között bujkáló Napot
A tó tükrén a távolban megtalálom.
A szó átvitt értelmében is
Nemessé válik itt minden,
Egy magasságban a tornyokkal,
Jócskán háromszáz méteren.
Rövidesen eljő a kikelet itt is
A Somogyi dombság tetején,
Tarka színekbe borul a rét, és
Hívja a világ legnagyobb hadseregét.
Ez a támadás nem pusztít,
Hanem évről – évre éltet,
Virágról virágra járja
Szorgosan az egész vidéket.
Ha már így elrepül éveinknek száma
Szárnyaljunk mi is szépre, jóra várva!
Magasra nyújtott kézzel az ujjam
Madarat rajzol a felhők aljára.
