A Direkt36 cikke és Szabó Bence nyomozó állításai szerint a magyar állam akár a titkosszolgálatot is felhasználhatta egy ellenzéki párt lejáratására. Többen ezt súlyos, akár diktatúrákat idéző ügynek tartják, sőt Magyar Péter még a Watergate-nél is komolyabbnak nevezte.
A kormány ezzel szemben egészen más narratívát épít: szerintük ukrán titkosszolgálati akció zajlik Magyarországon, amely a Tisza Párthoz is kapcsolódhat. A kommunikáció több irányba ágazik, de közös elem, hogy az ügyet az „ukrán beavatkozás” keretébe helyezik. A hivatalos állítások szerint két informatikus kapcsolatba kerülhetett külföldi titkosszolgálatokkal, akár az ukrán hadsereg kibercsoportjával is. Ugyanakkor a dokumentumokban a Tisza Párt neve nem szerepel, és több ellentmondást is felvet:
- Ha (mint ahogy a kormány eddig is ezt próbálta elhitetni) Ukrajna támogatná a Tisza Pártot, miért építene be hozzá kémeket?
- Az ukránok hogy képezték ki a Tisza Párt informatikusait, hiszen ahogy Magyar Péter megjegyezte: „Egy 19 éves srácot képeztek ki hét éve Ukrajnában?” Jah, és öt-hét éve még sem a Tisza, sem háború nem volt. Szóval, ha időrendbe helyezzük az eseményeket, – csakúgy mint más narratívák esetén is – , valahogy nem jönnek ki a dátumok.
- Egy másik kormányzati magyarázat szerint a botrányt felfedő cikk és a nyomozó megszólalása egy titkos kémelhárítási műveletet veszélyeztetett, ami szintén több kérdést felvet. Nem világos, hogy akkor ki és miért használta fel a rendőrséget azzal, hogy megvádolja a tiszás informatikust gyermekpornográfia vádjával, és miért erőltették Szabó Bencééket, hogy a szokásos eljárásrendnél gyorsabban szálljanak ki a lakásra, ahol ők egy állítólagos ukrán kémre bukkantak? Ha kémelhárítási művelet volt, akkor miért volt szükség a gyermekvédelmi osztály munkatársaira? Akkor miért nem mentek ki egyszerűen és vitték be őket kémkedés miatt?
- És felmerül a kérdés, biztos, hogy egy ukrán kiképzett kém a boltban vesz kamerát és egy nadrágszíjba próbálja beépíteni? Igaz, a való világ nem egy kémfilm, de azért talán vannak ennél fejlettebb eszközeik is mások lehallgatására.
- Megjelent a „bűnöző” és az „álhír” narratíva is, amelyek az ügy szereplőinek hitelességét próbálják megkérdőjelezni. Ahogy a Szőlő utcánál és a Lázár ellen tüntető romák esetében is, a bűnöző-narratíva ebben az ügyben is előkerült: a nemzetbiztonsági bizottság dokumentuma szerint az „egyik érintett ellen korábban többször indult büntetőeljárás informatikai rendszerekkel való visszaélés, számítógépes csalás és zsarolás miatt”.
- Mindezzel párhuzamosan próbálják egyes kormány közeli médiák álhírnek minősíteni a hírt. Szerintük Szabó százados ezeket nem tudta bizonyítani, és szerintük semmilyen rálátása nem volt arra, hogy „milyen külföldi befolyás alatt álló személyekkel kapcsolatos elhárító műveletbe üti bele az orrát”. Azonban a Direkt36 cikkében csetüzenetekről szóló képernyőképek is szerepeltek, majd pedig Szabó Bence nyomozó a másfél órás interjú több pontján is elmondta, milyen információk és bizonyítékok alapján álltak össze számára a részletek. Ő személyesen is látta például azokat a képernyőfelvételeket, amelyekben a titokzatos Henry nevű illető arról ír a tiszás informatikusnak, hogy céljuk a párt informatikai infrastruktúrája feletti uralom átvétele, hogy az országgyűlési választások előtt megbéníthassák ezeket a rendszereket.
Közben több kérdés továbbra is nyitott maradt: ki állhatott a művelet mögött, és valóban történt-e politikai célú beavatkozás. A nyomozó vállalta a nyilvánosságot, ami komoly személyes kockázattal járt, miközben a kormány részéről több fontos szereplő továbbra sem szólalt meg.
