Kopik a bőrünk

Előbb-utóbb a személyink szavatossága is lejár, vagy csak elhagyjuk és kénytelen vagyunk befáradni a kormányablakba, hogy újat gyártsanak.Ha nem kértünk időpontot, akkor magunkra vessünk, ha 30-40 percet kell várrni, s utána még egy fél óra, mire az okmányhoz való adatokat felveszik, fénykép készül rólunk és aztán egy hét múlva vagy kiküldik vagy visszatérünk az ablakhoz. Ennyi volna az ügylet, ha nem derülne ki időközben, hogy nincs ujjlenyomatunk. Azaz van, csak a hivatal leolvasója képtelen vele megbirkózni. Ott szenvedtünk a hölggyel együtt, sorban próbálgatta a mutató ujjamat, a gyűrűs ujjamat, a hüvelykujjamat, hiába kenegettük krémmel, törülgettük az ujjaimat, meg a leolvasót. Aztán végre a bal kéz hüvelykujját sikerült rögzítenünk. Ám a másik kézről is kell egy nyomat, így megint végigpróbálgattuk az ujjakat. Közben kiderült, vagyis a hölgy elárulta, hogy ha nem járunk sikerrel, akkor csak egy évre kapok személyit.Szerencsére ezt ő sem szerette volna, vagyis nem állt szándékában velem kiszúrni, így addig próbálkoztunk, míg a jobb gyűrűs ujjat elkaptuk. Mindketten megizzadtunk, de lesz személyim.Most már csak azt nem értem, hogy miért akar a hivatal illetve a magyar állam falhoz szorítani, kibabrálni velem, amikor ezek szerint, talán a számítógép, talán a klímaváltozás okán rendesen kopik a bőrünk és a gépük nem képes ezt követni.Talán egy jobb gépet kellene beszerezni, s nem az állampolgárt büntetni, ha már annyira kiváncsiak az ujjlenyomatára.