„Ma, 2043. január 31-én eszembe jutott egy napra pontosan húsz éve történt gálaest Budapesten, még az emigráció előtti évekből. Ötvenkét éves voltam, és akkoriban havonta nyolcezer ember járt a darabjaimra minden hónapban. Az Orbán-rendszer túl volt a negyedik kétharmadán, úgyhogy a legnaivabbak sem tápláltak már reményeket arról, hogy a rezsim valaha is leváltható lesz” – kezdte igen erős beszédét Pintér Béla rendező kedden, a Tanítanék Mozgalom zárt körű évértékelő gáláján a Trafóban.
„Ebben a látszólagos, és már akkor is korlátozott szabadságban zajlottak az utolsó tanártüntetések is. Orbán – a jogban jártas ravasz gazda – ahelyett, hogy érdemben reagált volna a pedagógusok problémáira, nyakukba ültette a belügy rendőrminiszterét, aki azonnal el is kezdte könyörtelenül kirugdosni azokat a tanárokat, akik szerinte nem tartották be a ravasz gazda által hozott törvényeket” – folytatta Pintér. „Visszaemlékezve” azt mondta, azért mondott beszédet a gálaesten, mert elszomorította, hogy a tüntetőket a „baloldal szekértolóinak” és „koszos csürhének” nevezték.
„A szolidaritás napján tartott gálaest címe ez volt: »A holnap ma kezdődik.« Istenem! Milyen torokszorító ez a cím húsz év távlatából” – mondta, hozzátéve, hogy a sztrájkok és tüntetések ugyan sok embert megmozgattak, de a körülbelül százezer tanárból „kilencven-valahányezren” otthon maradtak és hallgattak.
„De vajon miért hallgattak? Azért, mert egyetértettek ugyan a sztrájkok és tüntetések céljaival, de a ravasz gazda iránt érzett szeretetük felülírta lelkükben a hivatásuk szeretetét? Vagy egyszerűen csak azért, mert féltek?” – tette fel a költői kérdéseket Pintér.
Mivel nem változott semmi sem, „aki tudott, elmenekült az országból, akik pedig maradtak, fejet hajtottak a hatalom előtt. Előbb vagy utóbb. Így vagy úgy. Többé vagy kevésbé.”
Eztán Pintér rátér arra, hogy milyen az oktatás 2043-ban Magyarországon. A diákok már nem tüntetnek a tanáraikért, hanem feljelentik őket. „A múlt héten olvastam ugyanis, hogy budapesti gimnazisták feljelentették a történelemtanárukat, mert az az órán úgy fogalmazott, hogy vitatható a tankönyv állítása, mely szerint 2022-ben Ukrajna támadta meg Oroszországot. A tanárt bíróság elé állították, a srácokat pedig a nemzet ifjú hőseiként ünneplik a médiában.”2043-ban oktatásért felelős államtitkárként a kétszeres Kossuth-díjas Vitéz Rákay Philip figyeli és ápolja az ifjúságot, „akit ma már senki sem merne kiröhögni, és senki sem merné tökkelütött fércműnek nevezni filmkölteményeit.”
Pintér szerint jó lenne ott lenni húsz évvel ezelőtt a Trafóban és elmondani a pedagógusoknak és diákoknak: „Ti bátor magyar pedagógusok! Ti tüzes szívkohók! És ti! Ti nemes, küzdő, szabadlelkű diákok! Ti voltatok az utolsók ebben az országban, akik ki mertek állni a jogaikért, az igazságukért és a szellem szabadságáért, és ezért az Isten áldjon meg benneteket!”
Pintér azzal zárja, hogy jó lenne újra ott lenni, jó lenne fiatalnak lenni, de nem panaszkodik. „Hálát adok a sorsnak, hogy megértem a hetvenkettedik születésnapomat is, és olyan jó erőben vagyok még, hogy ki tudom hordani az újságot havonta nyolcezer embernek, itt, Karlsruhe-ban, ahol tizenöt éve élek. Szóval nincs bennem harag. Jó éjszakát Karlsruhe! Jó éjszakát Magyarország!”
