A „Grandseigneur der Operette” kilenc évtizedes pályafutással dicsekedhetett. Rökk Marika és Házy Erzsébet egykori bohém partnere 2011 decemberében hunyt el. „Sárm, elegancia és könnyedség jellemezte őt” – méltatta anno a bajor miniszterelnök, Horst Seehofer a „külföldi” Johannes Heesterst {1903-2011}. Claudia Schmied, az osztrák kulturális tárca irányítója „az évszázad művészének” nevezte a Bécsben is sikeres sztárt. A már a náci időkben is Németországban dolgozó operettcsillag halála küszöbén ünnepelte 108. születésnapját.
Heesters 46 évvel ifjabb (második) hitvese éjjel-nappal férje gondját viselte, s egy starnbergi klinikán vele volt utolsó óráiban is. Szülőföldjén, Hollandiában megosztotta a közvéleményt Heesters, mert a Harmadik Birodalom jól kereső kedvence volt, miközben a hitleri seregek lerohanták a Benelux-államokat.
A Föld legidősebb aktív színésze, egyben az NSZK második legkorosabb férfi lakosa volt az ősz hajú művész, akit Münchenben kísértek utolsó útjára. Még a harmadik évezredben is havonta többször színpadi szereplést vállalt. Hosszú karrierje során a kamerák előtt és a táncszínházakban számos magyar kolléganője is volt: a Csárdáskirálynőben, s az 1958-as fergeteges nyugatnémet mozisikerben, a Szabad a színpad Marikának című produkcióban Rökk Marika és Heesters kettőse nyűgözte le a publikumot. A Víg özvegyben a 60-as években Házy Erzsébettel lopta be magát a bécsi közönség szívébe a snájdig bonviván. A 70-es évektől a televízió is felfedezte magának az 1903 végén született sztárt.
A 108 esztendőt élt Johannes Heesters munkásságát seregnyi alkalommal jutalmazták Európában (többek közt) Bambi-díjjal. Berlin belvárosi parkjaiban, éttermeiben, gyakorta láttam a 21. század elején a már megvakult, botra támaszkodó, de még aktív színészt. A 120 éve Hollandiában világra jött Heesters közismerten a sport és a nők nagy barátja volt. A Jopi-nak becézett művész 1921-ben állt először színpadra. Mozikarrierjét még 1924-ben egy némafilmben kezdte. A 30-as évektől Bécsben, majd Berlinben operetténekesként is sikert arató sztár, belga feleségével együtt 1936-ban telepedett le (ma már tudjuk, hogy végleg) Németországban.
A náci korszak egyik legkedveltebb külföldi bonvivánjának a háború utáni évtizedekben sokszor vetettek a szemére, hogy kollaboráns volt. Johannes Heesters hírneve rontása miatt a harmadik évezred elején pert vesztett Volker Kühn ellen. A berlini történész, szemtanúkkal készített interjúkra hivatkozva azt állítja, hogy a véres hitleri időkben ünnepelt holland művész, amikor 1941 tavaszán felkereste a dachaui koncentrációs lágert, akkor koncertezett a foglyokat őrző fegyveresek előtt. Heesters a tábor meglátogatását beismerte, ám makacsul tagadta, hogy dalolt volna az SS-katonáknak. Hm, ha nem énekelt, akkor mit keresett Bajorország rettegett KZ-jében?
A béke 1945-ös beköszönte után is folytatódott hősünk színes páyafutása a táncszínházakban és a kamerák előtt. Sőt, a 70-es évektől a televízió is felfedezte magának a sokoldalú Heesterst. Az 1985-ben megözvegyült, majd ’92-ben újranősült nagyothalló, egyre gyengébben látó, ám fess tenor túl a 100. születésnapján is évente többször – igaz már ülve – színházi darabokban csillogott, énekelt, illetve filmezett.. „Ha abbahagyom a játékot, meghalok”- mondta egy hajdani rádióinterjúban Jopi. Második hitvese, a pályatárs Simone Rethel-Heesters napjainkban is szeretettel őrzi – akárcsak a filmfelvételek és hanglemezek – 120 éve született, halhatatlan férje emlékét.