A mamának (Mutti) becézett, 2005-ben hatalomra került német kancellárnő nem indult a – tavaly szeptember végi – szövetségi urnacsatán. A nyáron 68. születésnapját ünnepelt Merkel asszony decemberben átadta a stafétabotot addigi pénzügyminiszerének, s pártcsoportja (CDU/CSU) ellenzékbe vonult. Olaf Scholz (SPD) személyében negyedik alkalommal van szocdem kormányfője az NSZK-nak.
„Örülök, ha más nők is bátorságot merítenek kancellárrá választásomból -” fogalmazott 2005 őszén dr. Angela Merkel, aki 16 esztendővel később csendesen, elegánsan elhagyta a nagypolitika porondját. Ráfért a pihenés! A berlini kormány egykori frontasszonya most könyvet ír. Visszaemlékezései 2024-ben látnak majd napvilágot. Nyugdíjas tempó – ma sem kapkodós fajta Angela… Külpolos újságíróként rengetegszer tudósítottam Németországról/Németországból az elmúlt évtizedekben. Mivel úgy gondolom, hogy az NSZK nyolcadik kancellárjának tevékenysége sokak számára ismert, most ifjúságának „titkairól” leppenteném le a fátylat!
Angela Dorothea Kasner 1954 nyarán Hamburgban született – Merkel az első férje családneve. A kislány a nyugatnémet Hanza-városból három esztendős korában került az NDK-ba, mivel lelkész édesapját az egyházi hivatal oda vezényelte. „Apám nagy hangsúlyt helyezett a logikai szigorra, az érvelés tisztaságára” – emlékezett keresztény indíttatására a Mein Weg {Utam} című kötetében a politikusnő. „Anyámtól a normális hétköznapi életvitelt és főleg az improvizálást tanultam” – fogalmazott a három évvel fiatalabb öccsével és tíz esztendővel ifjabb húgával Templinben felcseperedett politikusnő. Az első maradandó történelmi élmény 1961 nyarán érte a kis Angelát. Egyrészt a hamburgi anyai nagyanyjával, meg testvérével és szüleivel egy kölcsönzött Volkswagen Bogárral bejárták Bajorországot. Másrészt hosszú korszakra ez volt az utolsó nyugati utazásuk. Hiszen akkor augusztusban (jó hat évtizede) megépült a berlini fal, s mint német családok millióit, a Kasner famíliát is szétszakította a beton-szögesdrót „Mauer”.
A néhány héttel korábban még az NSZK-ban vidáman autót vezető édesapa Mecklenburgba visszatérve élete legszörnyűbb hangulatú miséjét tartotta a falépítés (1961) másnapján. Minden ember sírt a templomban… Kilenc éves korából származik Angela Merkel második precíz „politikai” emléke: édesanyjától hallotta hogy meggyilkolták az amerikai elnököt, a magát a Spree-nél 1963 derekán berlininek valló – „Ich bin ein Berliner” – John F. Kennedy-t. A vallásos neveléssel párhuzamosan az úttörő mozgalomba is bekapcsolódó, kitűnő tanuló Angela a matematikát, az oroszt és az angolt szerette a legjobban. Idegen nyelvtudásának a nagypolitika porondján mind a mai napig hasznát vette. Újabb sorsdöntő dátum 1968, a prágai tavasz. Nos, hol vakációzzon akkoriban Angela a családjával, ha nem Csehszlovákiában?!
A templom és az iskola, a nyugatnémet tévéadás és az FDJ – a keletnémet KISZ – között ingázó, szavait megfontoló, társainál kissé komolyabb kamaszlány leginkább a sporttal, a rajzolással állt hadilábon. A lipcsei egyetem fizika-orosz szakára persze nem kerülhetett volna be, ha nem tagja a kék inges „Szabad Német Ifjúság”-nak (FDJ). Humorára, lelki-testi erejére jellemző, még a sportolásba is beleveti magát, hogy a megadott szintidő alatt futhassa le a 100 métert. Mert az ugyebár nélkülözhetetlen volt a Német Demokratikus Köztársaságban a diploma megszerzéséhez… Ennek 1978-ban jött el az ideje, majd a Tudományos Akadémia Központi Kutatóintézetében helyezkedett el. A fizikus Angela Merkel a rendszerváltásig ott dolgozott, közben férjhez ment, s elvált. Politikai karrierje a berlini fal ledőlésekor indult, 1990 végén lett a bonni Bundestag képviselőnője. De ez az új korszak már egy másik „leleplező” történelem óra anyaga lesz! Avagy olvassuk el Merkel asszony két év múlva megjelenő visszaemlékezéseit!
