A 20. század első felének két „villámháborúja” 1914-től másfél ezer napra, majd ’39-től még hosszabbra húzódott el. A tavaly februárban az Ukrán Köztársaság ellen indított, véres, embertelen rapid roham sem lett a Kreml által megálmodott „Blitzkrieg”.
Miként 109 esztendeje, úgy 1939-ben sem térhettek karácsonyra haza a külhoni frontokról a gyors győzelemben reménykedő fegyveresek és tábornokaik. 2023-ban pedig azt látjuk, hogy az ukrajnai húsdarálóba beterelt szláv testvéreknek – eddig – 400 nap sem volt elegendő, hogy legyűrjék egymást. Mivel 2024-ben a lerohant keleti szomszédainknál, s a világ legnagyobb területű államában ( + az USA-ban) is elnök választások lesznek, nem könnyű idén békét kötni. A – netán korrupt – lúzer országvezér egyszerre bukja majd el hatalmát és a széf kulcsát. Németországot – két világháború vesztesét – szinkronban „rúgdalja” a Nato és Brüsszel, hogy legyen bátrabb. Az 1945 után tacskóvá szelídített bonni/berlini köztársaságtól a harmadik évezredben megint farkaskutyás (leánykori nevén németjuhászos) vadságot várnának el szövetségesei és a hadiipar. Nagy biznisz a vérontás! Csilingel a pénztárgép…
Más. Az EU legnépesebb tagállamába – hivatalosan – márciusig már több, mint egy millió ukrán érkezett. Ám a tavalyra beharangozott 400 ezres új lakásépítési tervvel befuccsolt a berlini kormány. S 2023-ban sem lesz megvalósítható a kvóta, miközben a menekültek elszállásolása is egyre nagyobb gond. A Vlagyimir Putyint jó két évtizede támogató oligarchák némelyike, Pjotr Aven és társai, vélhetően döbbenten figyelik a jó egy esztendeje tartó ukrajnai orosz beavatkozást. A háború miatti aggodalom nem annyira a mindkét oldalon tízezrével hulló/sebesülő áldozatoknak szól, hanem a szankciók miatti anyagi veszteségnek. Az októberben Berlinben vendégeskedett magyar kormányfő megkérdőjelezi, hogy valóban árt-e a Föld legnagyobb országának, ha Brüsszel korlátozza saját energiaellátását? Nos 2023 elején úgy tűnik, hogy Orbán Viktorhoz hasonlóan már mind több nyugati szakértő is öngólnak tartja az EU-s intézkedések zömét. A német rádióban hallom, hogy tavaly 28 százalékkal növekedtek a harcias Oroszország energiabevételei. Így van miből folytatnia szomszédságunkban a népirtást, rombolást.
Szerte Európában koboztak el állami szervek – focipályányi – jachtokat orosz üzletemberektől. Hogy’ miért nem teszi ugyanezt a kijevi hatalom a (zömében korrupt) milliárdos ukránok vagyonával, az számomra kérdéses? A Brüsszelbe, Berlinbe korábban bumerángként visszatérő „csokigyáros” Petro Porosenko kussol. Pedig a szép hajú ex-elnök most mutathatná meg, hogy mekkora hazafi! Miközben Volodimir Zelenszkij fegyverért, pénzért, tankért (stb.) könyörög, s druszája, a Kreml fura urának – vélt vagy valós – betegségéről terjeszt híreket, milliárdokat kap a békeszerető nyugattól. Az csak természetes, hogy a Moszkva terrorjával csatázó Dávid és Góliát kűzdelmében, a kisebbiknek szurkol az Európai Unió, ahová már 7-8 millió ukrán érkezett, fokozva a gazdasági krízist és a lakáshiányt. Az infláció szárnyal: németországi dolgozószobámban 15 fok van így márciusban. Félig üres hűtőszekrényem kikapcsolva: forró teából és levesből többet kortyolok, mint korábbi teleimen. Ismerőseim is ott spórolnak, ahol tudnak. Van aki a dohányzással hagyott fel, más a síeléssel, külhoni utazgatással. De optimista vagyok! Ha Berlinben élő ukrán haverom Igor, nem is tudja megtippelni, hogy mikor ér véget hazájában a háború, nem lehet már messze a tavasz.
