Véletlenül találtam meg a diófát.Ha leszállok a buszról, arra vezet el az utam, ha átmegyek a CBA-ba vacsorát vásárolni. S ha reggelente sétálni megyek, ugyancsak arra járok. Évekkel ezelőtt felfedeztem. fát, miután alatta rengeteg dió hevert. Azóta szedegetem,a dzsekim egyik zsebében mindig van dió, ha lemegyek a boltba kettőt-hármat feltörök. Annyi épp elég. Még az avas diót is szeretem, miközben a diós sütik helyett mákosat szoktam választani, Nyersen viszont isteni a dió, különösen ha te magad töröd fel.Csak vigyázni kell a fogakra, ha nem elég gondosan pucolod meg, egyik fogad bánja.
Nem is értem ezt a dió mániát, ha csak nem ereszkedem le a filozófia bugyraiba, elménk alvilágába. Talán a természet hívogat, azt próbáljuk becserkészni, miközben egy városias falun tengetem a napjaimat, ahol nagy kert van, s csak egy kerítés választ el az erdőtől. Hajdan még kaput akartam nyitni az erdőbe, aztán elfelejtettem és sosem mentem át. Igaz, a kert végül is kárpótol mindenért, hiszen sosem fogadtam kertészt. a növények buján nőnek. Nincs mesterséges gyep, a fű ugyanúgy vadon terpeszkedik, ahogy a gazok is terjeszkednek, mikor mit hoz a szél. A tüskés gyomtól az akác vesszőig törnek az ég felé, csak a fűnyíróm panaszkodik, mikor elakad.Nagy régi jószág, de még mindig bírja, pedig a kései tán hét éve voltak újra élezve, négy éve már az utódját is megvettem, de még sosem látta közelről a kertet.
Ma ahogy mentem haza, s leszálltam a buszról, esett az eső. A diófánál az avar közül újabb csonthéjasok bukkantak elő, ott hevertek a járdán, mintha csak elém sodorta volna a szél. A megbarnult héj még rajtuk volt, bár csöpögtek a víztől, nem volt szívem otthagyni őket. Elkezdtem a cipőmmel gurigatni őkelméket, hogy megszabaduljanak a bőrüktől. Aztán összeszedtem vagy kilencet és betettem a szatyorba a csirkecombok mellé. Szentségtörés, de a dióknak kellett a hely.Hazaérve kiterítettem őket, hogy majd szárazon kerüljenek a dzsekim zsebébe. És amikor elégedetten kerestem a hűtőben valami vacsorát, megláttam a kosarat a hűtő tetején, telis-tele volt dióval. És tényleg, de rég nem törtem fel egyet sem, pedig ott volt a szemem előtt, mindennap szemeztem velük.Ja, azok nem az én dióim voltak, azokat nem én szedtem.