Az elmúlt hónapokban tovább mérséklődött a húsfogyasztás az EU legnépesebb tagállamában. A termelők és kereskedők bánatára az új, negatív trend már elérte a zöldséges standokat is. Minden bizonnyal ez a téma szintén felvetődik a péntek estig tartó berlini Fruit Logistica szakvásáron. Mely a kontinens legrangosabb, friss gyümölcseinek, zöldségeinek export-importjára, csomagolására, raktározására, értékesítésére fókuszál. Idén 92 állam képviselteti magát a háromnapos Spree-parti mustrán. Már az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (World Health Organization, WHO) is megkongatta 2024-ben a vészharangot, hogy a jóléti NSZK-ban sokak számára luxus táplálék lett a vitamindús kaja. Tény, hogy rengeteg élelmiszer ára 70-100 százalékkal drágult a koronajárvány előtti (2018/2019) évekhez képest.
Németországban, hivatalosan „csupán” 30 százalékkal kell többet fizetni a boltokban 2022-höz viszonyítva, s ez még igaz is lehet… De. A WHO leszögezi, hogy a javasolt/ajánlott napi 400 gramm zöldség/gyümölcs mennyiségnek csak töredékét (alig 71 %) fogyasztja el az átlag polgár. Az elmúlt hetek, hónapok európai paraszt tüntetései azt tükrözik, hogy a mezőgazdaság területén v.mi nagyon nem stimmel. A traktoros demonstrálók a kedvezmények megvonására, a fojtogató brüsszeli bürokráciára, a dokumentációs kötelezettségekre panaszkodnak. Mi fogyasztók pedig a diszkontok, kisebb-nagyobb élelmiszerüzletek drágaságra! A kereskedők meg a magas költségekre! S itt a kígyóuborka a saját farkába harap!
A WHO arra ugyancsak emlékeztet, hogy a közel 85 millió lakosú NSZK alig 5,2 millió tonnányi zöldséget, gyümölcsöt termesztett tavaly. A friss árú zöme a „kontinens kertjének” becézett Spanyol Királyságból érkezik a németek asztalára. A déli monarchiában ugyanis 2023-ban 21,6 millió tonna vitamindús élelmiszert produkáltak a gazdák, ezzel megelőzve a rivális Itáliát is (17,4 t). Hazánkból főleg zöldpaprikával és görögdinnyével szoktam találkozni a fővárosi standokon. Magyarán az egészséges táplálkozáshoz szükséges finomságok javarészét importálnia kell az NSZK-nak. A belföldi termelés bérköltségei magasak és a mennyiség igen kevés a hatalmas piachoz képest.
