A meditáció furcsa szó, legalább is, akik gyakran használják, úgy ejtik ki, mint valami varázsigét. Holott semmi titokzatos nincs benne, nem kell misztikus felhőkbe burkolózni, imádkozni vagy sejtelmes szavakat dünnyögni és még kifacsarni sem kell a derekunkat, mint egy jóginak. A meditáció az mi magunk vagyunk, amikor visszavonulunk és csak a saját gondolatainkra figyelünk, kizárva a világot, de nem a természetet. Ha jól meggondolom, én például szeretem hallgatni a madarakat, meg este a tücskök ciripelését, amikor a teraszon meditálok. Mert hát nem neveztem el ezt a földöntúli állapotot, amikor kiülök a teraszra, egy pohár jó bor társaságában, és rágyújtok egy latin szivarra, amit a fiam hozott Madridból. Ez a meditáció, amire nem készülök, nem túráztatom a lelkem, csak kiülök a teraszra és még a könyvet sem nyitom ki, mert csak magam vagyok és nem is akarok mást beengedni a fejembe.Mintha csak a A Hold sötét oldalát bánulnám, pedig jól tudjuk, hogy a Hold maga is sötét.
Egyszer valamikor régen, a Dagály klubban dolgoztam és akkor Hobó is ott keresett egy kis pénzt az egyetem mellett, így néha beszélgettünk. Jobbára ő beszélt, szerette a hangját és büszke is lehetett arra, hogy mennyi mindent megélt és tud a világról. Én meg hallgattam. Gyakoroltam a szakmámat, a riportert, akinek más dolga sincs, mint figyelni, hallgatózni és kiszűrni a felesleges zajokat, szavakat. Már nem tudom, miről beszéltünk, amikor Hobó kifakadt, hogy micsoda baromság hadművészetet emlegetni, amikor a háború maga az őrület, semmi köze a művészethez. És persze, bólintottam, a gyilkolást ne tanítsák, ne emeljék fel a művészet trónjára. Ám azóta sok nyarat és telet megéltünk, s az ember okosodik. És legalább félművelt lesz, ahogy az egyik volt kollégám emlegette. Mert hát ma is rosszul hangzik, ha valaki a hadviselés művésze vagy mestere, mégis léteztek effélék. Egy bizonyosan. Szun Ce, aki megírta A hadviselés tudományát, amit nevezhetnénk művészetnek is, hiszen két és fél ezer éve mindent összefoglalt, amit ezügyben elképzelni lehet és még annál is többet. Mert az általa leírt bölcsességek nemcsak a hadvezéreknek szólnak. Igaz, talán épp e miatt nevezhetjük művészetnek az ő tudományát. Számtalan sorát idézhetném, de inkább olvassák el azt a vékony kis könyvet, amit sok tudós szokott volt emlegetni, s közülük többen azt sem tudják, kitől idéznek.
„Hacsak nem vagy veszélyben, ne bocsátkozz háborúba.” Kínában bizonyosan sok császár megfogadta ezt a tanácsot, nemcsak Vu király, akit Szun Ce tábornokként szolgált.Most rossz időket élünk, Magyarország egyre mélyebbre süllyed, miközben keresztes háborút vív ellenfél nélkül és a Nyugat hanyatlásáról beszél. Békét hirdet, miközben a fél világgal háborúzik. Egy volt egyetemista társtól hallottam, hogy amikor a jogi karra járt, Orbán kapott egy barátjától egy 20 könyves listát, s azt mind kiolvasta. Találgathatunk, hogy melyek voltak azok. Egyesek szerint Gramsci biztos. Én meg azt hiszem, hogy a Szun Ce kötet hiányzott. Kár.
