2024. június 15. (szombat) 12:42

A sztrájkot túlórában számolják el!

Követeléseink a kormánytól! A sztrájkot túlórában számolják el! Aki két hétnél tovább sztrájkol, kapjon nyugdíjat! Az írók szó-prémiumot kapjanak minden szó után! A szamarak csak akkor szólaljanak meg, ha arra érdemes hazafit látnak! A demagógok létesítsenek külön szervezetet és kapjanak süketduma-pótlékot! – Többek között ezek is szerepeltek a Követeléseket Gyártók Forradalmi Bizottmányának 1956 novemberének közleményében. Ötvenhatnak is megvolt a humora. Röplaphumora.

Jól írta Farkasházy Tivadar az ’56 röplaphumora című kötet előszavában, hogy kompországokban a humor létműfajnak számít, mi több, diktatúrák ellen a lehető legjobb fájdalomcsillapító a politikai vicc. Így igaz. A humor egyszerre túlélési technika és mentálhigiénés eszköz.Nem véletlenül dúskált humorban a magyar az ötvenes években és ontotta a röplaphumort 1956 novemberében is. Az említett kötetben Horváth Julianna gyűjtötte össze a korszak röplaphumorának legjellemzőbb produkcióit, amelyek olykor frappánsabban fejezik ki és adják vissza az utca emberének véleményét és hangulatát az ötvenhatos forradalmi napokból. Ez volt az utca humora, a gúnyolódó, szarkasztikus, szójátékos, abszurd, vicceket tartalmazó röplapok pedig az utca művészetét is jelentették. A kézírásos, gépelt, stencilezett, alkalmanként fotómásolatként készült röplapok terjesztése persze cseppet sem volt veszélytelen, de e forradalmi folklór mögött is felsejlett, felsejlik, hogy nem a remény, hanem a humor hal meg utoljára.

Ez időszakban nem kevés vers is született. Az 1956 októberében íródott Megy a rendszer című poéma sem tűnik időtlennek: „Megy a rendszer, jön a rendszer/Majd megbolondul az ember/Hová menjen, hova álljon/Saját magának se ártson./ ”  Miként az ugyancsak abban a hónapban készült, ismeretlen szerzőtől származó Szózat-változatnak sincsenek persze ma is érvényes sorai: „Hazudnak rendületlenül/Fülednek óh, magyar/Bölcsődtől sírodig/A kötvény eltakar/A bölcs kopasz fejénél/Nincs számodra más fej/Ávóstól óvjon sors keze/Itt nyalnod vagy halnod kell!”

Jellemző műfajként szerepeltek a politikai apróhirdetésekbe plántált  poénok: „Elvesztettem a Nemzet bizalmát. A becsületes megtaláló értékes jutalomban részesül. Cím: Kádár János miniszterelnök, 2745-ös szovjet tank, olajtartály, bal retesz.”  Ennek egyik variánsa pedig így szólt: ” Figyelem! Elveszett a nép bizalma. Aki megtalálja, kérjük, adja le Kádár Jánosnak Budapesten, az Ezer orosztank utcában!” Született rajz is, melyen egy palackból kiszabadult szellemként dobtáras géppisztolyos szovjet katona látható e szöveg társaságában: „Kádár! Dugd vissza! Nem látod, hogy a munkásosztály soha nem látott egységben az oroszok kimenetelést követeli?!” „Budapesti polgár vigyázz! Az országban kb. 10 millió, függetlenségre és szabad gondolkodásra elszánt ellenforradalmár bujkál.” „Örömmel jelentjük, hogy a kormány egyre szorosabban zárkózik fel önmaga mögött!” „Éljen Kádár János, aki megteremtette a nemzet egységét önmaga ellen!!!!”

Emlékeztetőül: 1956. november 8-15. között vagyunk.