A karácsony sem a régi már, pedig a korai szocializmusban sem változott, akkor is a Jézuska hozta az ajándékot és akkor is nagy ünnep volt. Most is ünnep persze, de egészen más. A felnőttek már nem adnak ajándékot egymásnak, csak a gyerekek kapnak, vagyis vége van az ajándékok utáni hajszának, vagy éppen kellemes foglalatosságnak, mert sokan meg így élték meg. És a gyerekek is, ahogy már kamaszodnak, nem korcsolyát vagy sífelszerelést kérnek, hanem pénzt, hiszen a felnőttek már nem nagyon tudják követni, hogy mi a jó nekik, mi a kedvükre való. Ja, egy illúzióval kevesebb, de materiális világban élünk. És milyen sokan megszenvedik ezt a világot, nem gondolhatnak ajándékokra, hiszen még fenyőfára sem telik. Sok gyerek jótékonysági egyesülettől kap ajándékot, a szülők pedig tűzifát, élelmiszer kosarat. Igaz, ez a kormány nem beszél a szegényekről, mintha nem is élne többszázezer család a létminimum alatt. Ezzel persze más kormányok sem szeretnek dicsekedni…
A karácsonyi szokások másban is változtak. Azelőtt ilyenkor üresek voltak a szállodák, most sokan kényelemből. vagy éppen mert rokonok nélkül maradtak, szívesen töltik az otthonuktól távol ezt az ünnepet is. Nekik így ünnep. Emlékszem, nagyon régen, amikor huszonéves voltam, az akkori barátnőmmel Krakkóban töltöttük a karácsonyt, egy szállodában. Nem volt nagy hangulat, a vacsora is szerény volt, hiszen Lengyelországban akkoriban téeszek híján a mezőgazdaság is gyengélkedett, húsnak is híján voltak. Ám miután itthon lakás híján nem tudtunk volna másutt együtt lenni, az a karácsony is szép volt, mert a körülmények nem számítanak, ha egymásnak tudunk örömet szerezni.
A régi világban szerényebb volt a felhajtás, most már november végén azt sugallták az üzletek, hogy vásárolnod kell, kerülj mielőbb ünnepi hangulatba, pedig még nagyon messze volt december 24-e. A tévék is hetek óta ontják a rosszabbnál rosszabb filmeket, a többségük persze amerikai és igazi giccs, vagyis sokunk számára nézhetetlen. Az amerikai álom visz mindent, s heteken át nyomatják a boldogságot, mintha az egész év karácsony lenne. Ez a dömping elborzasztó és ilyenkor szeretnénk visszakapni az unalmas hétköznapokat. És felüdülés, ha olyan filmeket látunk, mint az Abigél. A köztévé legalább ebben jó példát mutat, ha már többre nem telik. Az persze már nem olyan vicces, amikor erőszakról beszélnek, mert a lengyel köztévét visszafoglalják a győztes pártok, miközben elfelejtik, hogy nálunk rendőrök dobták ki a képviselőket tévés székházból. Ám ez már egy másik történet.