Életem legjobb befektetése egy aszalógép volt. Mindössze 22 ezer forintért hozta ki a postás és majdnem mindent tud, mint hajdanán a levehető ajtajú NDK turmixgép, amit Anyám a Szovjetunióból hozott, talán Szocsiból, mert hát a szocialista piacgazdaság csodákra volt képes. Mi az NDK-ból Trabantot és Wartburgot vettünk, a turmixgép nem fért bele a cserekereskedelembe, de úgy tűnik, mi is vágytunk a turmixgépre. Szóval most már szabadpiac van, bármit kérhetsz a neten, s miután imádom az aszalt gyümölcsöt, viszont vágyaimnak határt szab az ára, valamit tennem kell. Mert hát bevallom, aszalt gyümölcsfüggő vagyok. Én, aki megúsztam a szerencsejáték-, alkohol- és dohányfüggőséget, bedőltem az aszalt gyümölcsnek. Nincs az a mennyiség, amit ne gyűrnék le este egy jó vagy rossz film alatt.
A szakirodalom szerint az aszalt gyümölcsök gazdagok természetes cukrokban, rostokban, káliumban és antioxidánsokban, rendszeres fogyasztásuk hozzájárul a szív- és érrendszeri, egyes daganatos betegségek, az elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség, a csontritkulás kockázatának csökkentéséhez. Valóságos csodaszer. Ja, de aztán hozzáteszik, hogy azért fogyasszunk friss gyümölcsöt. Nyilván az is egészséges, de mi nem?
Szóval, megvettem az aszalógépet és amikor beüzemeltem az 5 tálcás, fekete csodagépet, pillanatok alatt kiderült, hogy ez az én gépem. Pofonegyszerűen működik, három gombja van, az elsővel bekapcsolom, a másodikkal beállítom az időfaktort és a hőmérsékletet, a harmadikkal elindítom az aszalást. Azt a tanácsot kaptam, hogy 60 fokon érdemes aszalni és miután a tálcákat nem egyformán éri a meleg, 4 órásra kell indítani, aztán megcserélni a tálcákat és újabb 4 órás programot elindítani. Először almával kezdtem, másfél kilót vágtam fel vékony szeletekre és megtanultam gazdaságosan elhelyezni a tálcán. A következő körben körtével próbálkoztam, s az győzött. Aromásabb, mint az alma, a manna a nyomába sem érhet. Ez az istenek eledele. Ha a boltban veszem, egy vagyonba került volna, így ezer forintnál valamivel többe. Viszont két nap alatt felfaltam a hatalmas tálca aszalt körtét.
A régi időkben nagyon ízes gyümölcsöket ehettünk, mert a magyar mezőgazdaság még nem iparszerűen termelt, azok a régi fajták nem voltak olyan szaporák, minőségben viszont extra ízt adtak. S amikor Nyugat-Európában jártunk, az ottani boltokban sokkal szebb, mutatósabb almákat, körtéket, paprikákat láttunk, de amikor megkóstoltuk, csalódtunk.Nos, most már mi is ott tartunk. Ám ha a jellegtelen almát vagy körtét megaszalom, visszakapom a régi, markáns ízüket. Végy tehát egy aszalógépet…