A szabadság felszámolásának természetrajzával jelentkezett harmadik kötetében Timothy Snyder amerikai történész, melyben arról értekezik, hogy a jövő már nem a jelen boldogabb kiadása. A szabadság felszámolása sajátos utazás egy újszerű időérzékelés körül, amellyel igyekszik megértetni a kortárs világtörténelem egymással összefüggő eseményeit Oroszországtól Európán át az Egyesült Államokig.
A new haveni Yale Egyetem Hannah Arendt-díjas, ötvenkét éves tanára e harmadik könyvében korszakváltásnak minősíti Oroszország szembefordulását Európával és ukrajnai invázióját, valamint a Brexitet. Ezekkel kapcsolatban újszerű időérzékelést emlegetve bedobja a köztudatba a szükségszerűség politikáját felváltó örökkévalóság politikáját. A szükségszerűség politikáját úgy jellemzi, hogy jobb jövőt ígér, az örökkévalóság politikája pedig az adott nemzetet egy ciklikus áldozattörténet középpontjába helyezi és azt mantrázza, hogy a kormány nem segítheti a társadalom egészét, csupán arra képes, hogy védelmet nyújtson bármilyen fenyegetés ellen. Az ellenségképpel felkorbácsolt érzelmeket pedig igyekszik manipulálni: a nemzet polgáraiból egyszer eufóriát, másszor pedig felháborodást váltanak ki.
Timothy Snyder szerint az efféle politika ” a jövőt belefojtja a jelenbe, politikai fikciókat terjeszt, letagadja a valóságot, az életet indulatokra redukálja, megteremti a fenyegetettség mítoszát, tartósítószerrel szórja be a társadalmi egyenlőtlenséget, a szakpolitikai intézkedéseket propagandával helyettesíti, letagadja a tényeket és azt a gondolatot, hogy a tudásra alapozva meg lehet újulni”. Európában napjainkra súlyos egyenetlenségek következtek be, krízisét éli a nyugati liberális demokrácia, elsősorban a keleti térfélen az egyenlőségre törekvés küzd az oligarchával, utóbbi mibenlétére két ókori meghatározást is idéz. Az egyiket Thuküdidész adta közre A peloponnészoszi háború című művében – Snyder úgy véli, ez a világ első történelemkönyve -, e szerint az oligarcha a kevesek uralmát jelenti, Arisztotelész viszont oligarcha alatt a kevés gazdag uralmát értette. Snydernek a riportot, az eszmetörténetet és politológiát ötvöző fejtegetése arra készteti olvasóját, hogy a jelenben ráismerjen a múltra, hogy felismerje azokat a csapdákat, melyek azzal fenyegetnek, hogy a demokrácia átengedi helyét a totalitarizmusnak, melyben ” a jog a felmagasztosult vezető szeretetét jelenti”.
A kötet részletesen foglalkozik azzal is, miként érvényesültek az orosz érdekek az öt évvel ezelőtti amerikai elnökválasztásban. Ezzel összefüggésben azt állítja, hogy a fake news, az álhír orosz-ukrán találmány. Veszélyes találmányról van szó, mert az álhír, mint fikciós tartalom, kitalált történet elhiteti magáról, hogy valódi újságírói teljesítmény, termék, s ezzel hitelteleníti az újságírást, szőnyegbombázással megsemmisíti a tényszerűséget. A fake news kéretlen és váratlan főszereplője volt a 2016-os amerikai elnökválasztásnak. Mindemellett a szerző – aki rajta van az orosz, ukrán, amerikai, európai médián – világpolitikai történéseken keresztül elemez hatalomtechnikákat, látszólag örök uralmat biztosító médiakonszolidációt, s a demokrácia színjátékát megteremtő eseményeket.
Sokat elárul a kötetről, hogy a benne foglaltakhoz könyve elején a szerző ezt írta ajánlásként: „Korunk hőseinek: az újságíróknak”.
