Hihetetlen esten voltam az Óbudai Társaskörben szerdán. Afféle happeninghez már többször volt szerencsém, ahol a festő festett, a zenész meg aláfestette, s ezek az improvizációk nem sok művészi élményt adtak. Ám ez most más volt, láthattunk 28 Hungarikont, 28 képet, s utána hallhattuk a történeteket az írókról, zenészekről, akiknek a tárgyaiból születtek.
A társaskör termeiben 28 Hungarikon volt kiállítva és a műsort hozzáírták, Hajdú Steve Esterházyt olvasott, Lukács Sándor Kertész Imrét, Fesztbaum Béla a Szomorú vasárnapot énekelte, Eszenyi Enikő Faludyt idézte, Molnár Piroska két Kányádi verset mondott, Roby Lakatos zenekarával játszott, míg Gerendás Péter az „Azért vannak a jó barátok” című Máté Péter dalt adta elő.
Feledy Balázs művészettörténész, aki a kiállítási megnyitók nagymestere, azzal kezdte a mondókáját, hogy „Kárpáti megszervezte., Kárpáti megrendezte és elég volna, ha ő állna a mikrofonhoz, akkor viszont a maga lovát dicsérné és azt nem szereti, sőt még azt is megcáfolja, hogy műgyűjtő volna, csak gyűjtőnek mondja magát. Évtizedek óta gyűjti ismert emberek tárgyait és néhány éve kitalálta, hogy a tárgyaknak új dimenziót ad, műtárgyak lesznek belőlük képzőművészek által. És lőn.”
Végigvehetném a kétórás est minden műsorszámát, amelyek külön-külön is élményszámba mentek, s ilyen csoda ritkán történik, hogy Molnár Piroskától Eszenyi Enikőig, Gerendás Pétertől Geszti Péterig, két tucatnyi művész eljön egy óbudai estre, ahol egyetlen verset mondanak el vagy dalt énekelnek. Ez feltétlen tisztelet az alkotások előtt, a festők, szobrászok, grafikusok előtt, akik Esterházy Péter szemüvegéből, Faludy botjából, Seress Rezső kottájából, Kosztolányi leveléből, Vásáry Tamás pálcájából, Kertész Imre kalapjából, Karinthyék írógépéből valóban műtárgyakat varázsoltak.
Kárpáti Tamás egymaga kiállhatott volna, ahogy Feledy mondta, s órákat tudna mesélni, hogyan kapta meg a hírességek tárgyait és hogyan keresett hozzájuk művészt. Esterházy nem volt a barátja, de ugyanakkor első szerzője volt az általa szerkesztett és kiadott Premier című lapnak, s Kemény Zoltán grafikus készített az író szemüvegéből egy kollázst. Ahogy a Karinthy Cini írógépét is megkapta Karinthy Marcitól, aki ugyancsak a barátja volt.Tandori Dezső viszont, akinél zárkózottabb költőt keveset ismer a magyar irodalom, elfogadta sakkpartnernek is belvárosi, besötétített lakásában, ahol a verebeit etette. A piros sapkájához Fehér László rajzolt egy portrét. Faludy György ágyánál ott állt a fiával és Faludy feleségével, Fannyval halála előtt. A költő már nem nyitotta ki a szemét, de elmesélte, hogy egy ember Libanonban beugrott a tengerbe és Vietnamnál kötött ki. Nem láthatta a hitetlenkedő tekinteteket, de rákérdezett, hogy elhiszik-e a történetet. Nem hitték. Faludy csak annyit mondott: „Hinni kell egymás hazugságaiban”.
