Furcsa egy hely a mi kis hazánk. Ölre megyünk egyetlen rossz vagy jó mondatért, miközben egyre rosszabbul élünk és a kormány egyenest az emeletes hullámokba vezeti a hajónkat, mit sem törődve velünk, akik még kicsit élni akarnánk. Speciel nekem nem büdös Brüsszel, még Ursula Van Der Leyenre sem haragszom, ellenben nagyon nem szeretném megtapasztalni, hogy van-e élet az Európai Unión kívül, s útleveket mutogatni minden határon. A szomszédom is szeretne kimenni külföldre dolgozni, mert azért ott többet kereshet és a politikusok békén hagyják, nem kell naponta ostoba plakátot bámulnia és nem riogatják atomháborúval. Álmodik a magyar, meg a nyomor, s csak abban reménykedem, hogy holnap még nem égetik el az uniós zászlót, bár Kövér házelnök úr már régen készül rá. Én inkább egy pszichiátert javasolnék a dühromaira tapasznak vagy egy dühöngőt, ahol egy adogatógép állandóan a lábára adná a labdát, amit egészen Brüsszelig lőhetne.
Most is egy nagyszájú színész, aki már a Heti Hetesben is jeleskedett, tehát rajta van a pecsét, azt találta mondani, hogy nincs drágább hely a Balatonnál, mert most ott nyaralt a családjával. Fene a jó ízlését, miért állt meg félúton az Adria felé? Ja, hogy a Balatonnál nyaraltak a rokonok? Verje le rajtuk! A mandineres kollégának viszont nincs humora, ha a hazát kell védeni, sőt napestig állnak a vártán, ezért fizetik őket, hogy leleplezzék a hazaárulókat, s itt minden bokorban van egy áruló. Szegény Amerika ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságnak jóval nehezebb dolga volt bebizonyítania, hogy az USA-ban mennyi komcsi van. Most már nálunk is van valami bonyolult nevű hivatal, valami szuverenitást vizsgál. Nem tudom, az micsoda, de ha jól sejtem, akkor először a nagy orosz és kínai barátságot kéne leleplezni, mert azok mégis csak komcsik, de legalábbis autokraták. Na, de hadd meséljem el a mandineres kolléga, nevezett Kohán Mátyás nagyszerű futamát. Ezúttal visszafogta magát és eltekintett a hazaárulástól, viszont keményen megrótta a Hajdu Steve féle művészeket, akik nem mennek egy faluval odébb, ahol olcsóbban adják a lángost. Ez tényleg érthetetlen, hiszen a szomszéd faluban is drága a lángos, elkérnek vagy 2500 forint egy sajtos-tejfölösért, s 30-40 kilométert kéne megtenniük, hogy féláron kapják meg. Azám Kohán kolléga, de a benzin is drága. Oda-vissza 70-80 kilométer, az 600 forintos benzinnél, megvan 3 ezer forint is, akkor már csak 3 lángosnál jön vissza az ára.
Kohán, vagyis Orbán elvtárs legjobb tanítványa a tényekkel persze nem törődött, nem azt elemezte ki, miért is drága a Balaton, miközben arra kevés külföldi jár, vagyis mi szívjuk meg. Nem, ő azt rója meg, aki kritizálni meri a magyar tengert, ami lehet, hogy drága, de azért a miénk. Meginti Hajdu Steve-t és a többi kritikust, hogy nem kéne beleköpni a Balatonba. Ők nem is tették, tehát mi se tegyük kolléga úr!
