Amint arról a Magyar Filmhíradó 65 esztendeje (januárban) beszámolt Fulgencio Batista y Zaldívar rezsimjét megdöntötte az ifjúság a tengerentúlon. Fidel Castrora, a nyolc éve elhunyt havannai vezérre – korábban – rabság, majd gerillaharc várt. A számos ellene tervezett merényletet megúszó „Máximo Líder” volt az 1959-ben győzedelmeskedett cukor-szigeti forradalom „szíve”. Öccsét, Rault – aki majdan „ideiglenesen” átvette a havannai stafétabotot tőle – a mozgalom „ökleként” emlegették. A réges-rég elhunyt argentin orvos, Che Guevara volt a dzsungel-trió „esze”. {„Che” a ’68-as európai forrongás popikonjává is vált! Arcképe 2024-ben is pompás, jubileumi trikó motívum…}
Gondolták Önök, hogy Fidel Castro (1926-2016) pár nappal Batista és korrupt bandája elűzése után, a „Kommunizmus ellen” című cikkében a ’Bohemia’ hasábjain úgy fogalmazott, hogy „új kormánya mindenféle kapcsolatot elutasít diktatórikus államokkal (…) első helyen a Szovjetunióval”. Mint írta „a legkisebb összhang sem lehet azok között, akik hozzákezdtek a nép emancipálásához és azok között, akik egy tucatnyi európai országban elnyomják a szabadságot és lelődözték a védtelen magyar embereket {az 1956-os forradalomban}…” Hm.
Aztán, ahogy romlott Washington viszonya a rebellis Castro-rezsimmel, s százezrével érkeztek kubai menekültek, no meg spiónok a szomszédos Floridába – köztük Fidel hugával, lányával és a CIA ügynökké lett szeretőjével – úgy közeledett a hajdani kaszinók és bordélyházak pálmafás szigete a Kremlhez. Most novemberben volt 60 éve, hogy meggyilkolták Kennedy elnököt. A jubileum kapcsán megtippelhető, hogy a harmadik világháború rémével fenyegető ’62-es karib-tengeri válságról is vetítenek majd bőven dokumentumfilmeket a tévécsatornák. Azt Voker Skierka remek biográfiájából tudtam meg, hogy Hruscsov „nyugdíjazását” követően mosolyszünet állt be Moszkva és Havanna pragmatikus cimboraságában. A KGST-be 1972-ben belépő Kuba karizmatikus nagyvezérének szivar-ízű elvtársi csókjából csupán anno – 8 esztendő után – kapott kóstolót Brezsnyev. A Szovjetuniót a karibi térséggel összekötő köldökzsinór véglegesen csak a berlini fal és a szocialista tábor összeomlásakor szakadt szét. Az óvatos havannai reformok, s kemény megszorítások cikk-cakk útvonalán új állomás volt, hogy a Vatikánban II. János Pál pápával is parolázott, beszélgetett Castro, az egykori jezsuitadiák.
Az USA-gyűlölő venezuelai néptribunnal, Chavezzel és a lezűllött, argentin focicsillaggal, Maradonával – betegágyában is – forró barátságot ápoló „Máximo Líder” orvosokat és katonákat állomásoztatva a harmadik világban igyekezett ráhangolódni a 21. század kihívásaira, a kőolaj és deviza ínségre. A „castroizmus” nehezen kibogozható lényegéről is szól V. Skierka német nyelvű, lenyűgöző biográfiája, melyet sokan csak akkor vettek kézbe, midőn Fidel Castro (90 évesen) 2016-ban kilehelte a lelkét.
