Berlint nem lehet megunni.Már rég nem számolom, hogy ötven éve hányadszor szállok le a vonatról, a Schönefelden vagy az utóbbi években a Tegelen, majd a Willi Brandt reptéren.A városban a covid idején ingyen utazgathattam, s az utóbbi években az ABC napijeggyel 12.30 euróért.És még mindig felfedezek új negyedeket.
Hétvégén Berlin is lassan ébred. Tíz órakor is kihaltak még az utcák, csak egy-két futóval találkozom a charlottenburgi kerületben. A múzeumok 11-kor nyitnak, s a művész- és ócskapiacon még ilyenkor rakodnak az árusok.halászlét akartunk a barátommal főzni, de édesvízi hal nem volt a rege-ben, pedig ez egy komoly élelmiszer lánc, hatalmas választékkal. Ám a tengeri halakon, herkentyűkön kívül mindössze találtam, az meg csak pörköltnek jó, nem beszélve az aprólék hiányáról. A tenger gyümölcse spagettihez viszont rengeget alkatrészt találtam, s bizony még olcsóbban is, mint otthon.Ahogy a marha, sertés és csirke hús sem drágább és nagyon szép, nagyon friss. Zöldségből, gyümölcsből meg a piacon kell vásárolni. A török árusok nagy kedvezményeket adnak, így vettem epret, áfonyát, sőt még málnát is féláron. Hogy csinálják? Barátom szerint, adó nélkül.
Az Unter de Linden mellett, a művész piac bejáratánál nyílt egy kis kiállítás, a berlini ostrom utolsó hónapjairól. Az egykori légópince az NDK-s időkben WC-ként szolgált, most kipucolták és 5 teremben annak állítottak emléket, hogy 1944 novemberében civilekből 200-400 fős csapatokat szerveztek, s az „önkénteseknek” is harcolniuk kellett Berlin védelmében. Néha összeterelték őket, s akkor Goebbels mondott lelkesítő beszédet.Természetesen kevesen élték túl a véres utcai harcokat.
Elkeveredtem Weddingbe is, Géza barátom mesélte, hogy ez a berlini Csepel, vagyis a hajdani munkásnegyed. Nos, a német szakmunkások már aligha a Müller strasszén laknak, több itt az arab és bizony meglátszik a szegénység, mert lépten-nyomon hajléktalanokat láttam és kéregetőkkel találkoztam. Igaz, az árak is szerényebbek. Az egyik mellékutcában találtam egy Szarajevó néven futó kisvendéglőt, vagy inkább büfének mondanám, ahol csevapot és bureket ígértek, vagyis balkáni specialitásokat. Ez utóbbi szócskával csínján bánnék, mert a búrek száraz volt, Szabadkán vagy a Drávaszabolccsal szomszédos Donji Mihajlovácon sokkal jobbat kapni.A vendégek 99 százaléka viszont szerb volt. Úgy látszik, maradt még a hajdan jugoszláv kontingensből. A hetvenes évek végén Titóék úgy döntöttek egy éjszakai ülés után, hogy 400 ezer jugoszláv vendégmunkást kiengednek az NSZK-ba. Akkoriban Eszéken, Szabadkán és Újvidéken az áruházak kirakataiban nemcsak dínárban, hanem markában is kiírták az árakat.
A Ku’Dammon még sosem láttam kígyózó sorokat. Aztán kiderült a turpisság, Billie Eilish Hit me Hard and Soft turnéjára árultak koncertjegyet 77 euróért. Az angol énekes csak Hannoverben, Kölnben lép fel Németországban valamint május 25-én Berlinben.A másik kulturális csemege egy hónappal később lesz a berlini operaházban, ahol Grosse Verdi Gala-t hirdetnek a berlini szimfonikusokkal, s a legszebb áriákat ígérik az Aidából, a Riggolettóból, a Traviatából és a Nabucco-ból.A színházakban a Thank for your music címmel az Abba storyt játsszák, a Rock around the Clock a rock and roll hőskorát idézi, s az All your neked is love Beatles musical is műsoron van.Yoko Ono is kiállít Dream Together címmel a Neue Natinal Galerieben.És egy másik különleges koncert a romtemplomban Vivaldi, Bach, Handel, Beethoven és Mozart koncert a Berlin Orchestraval és jeles énekesekkel.A moziban többek között egy Exupery filmet és a Mester és Margaritát játsszák.