Nyolcvan esztendeje kezdődött a náci birodalom Spree-parti hatalmi központjának amerikai légi megsemmisítése. Korábban az addig legsúlyosabb bombázás 1943 márciusában 700 halálos áldozatot követelt Berlinben, s majd’ 70 ezren váltak hajléktalanná. A britek ostroma elől ’43-ban 800 ezer, zömében gyereket és nőt evakuáltak a német fővárosból: komplett iskolás osztályokat is vidékre telepítettek. De így is hétről-hétre pusztultak a berliniek. A Hitler Jugend tinédzser légelhárítósai szerény tapasztalattal és hatásfokkal harcoltak Németország-szerte.
Novemberben már üszkös rom volt a hajdan pompás porosz város: a tél kezdetén közel 4 ezren haltak meg az öt nagy hullámban érkező angol bombazáporban. A sebesültek száma 10 ezerre tehető. A hideg beköszöntével újabb 450 ezer embernek tűnt el az otthona. 1944-ben az amerikaiak is bekapcsolódtak a főváros légi megsemmisítésébe. A Harmadik Birodalom centruma második Karthágová vált. Európa egyetlen települése sem szenvedett annyit a bombáktól, mint Berlin, noha százalékosan más német városok (Hamburg, Drezda, Ludwigshafen etc.) még nagyobb arányban lettek a földdel egyenlők.
A 378 regisztrált légitámadás során 50 ezer tonna különböző robbanószer (levegőakna, foszfor-, repesz-, gyújtó-, időzített bomba stb.) hullott a másfél budapestnyi Nagy-Berlinre. A goebbelsi propagandában „a civillakósságot sújtó, gátlástalan ellenséges terror”-ként emlegetett szövetséges repülőgépes akciók 1945 elején felerősödtek. Február 3-án semmisült meg a belváros legtöbb utcája: aznap 3 ezren szenvedtek erőszakos halált, s további 100 ezerrel nőt a kibombázottak száma. Az utolsó légiriadó 1945 április 21-én volt: addig bő 20 ezer emberéletet követelt a háborús bombázás a Spree-nél. Aztán megkezdődött a hitleri hatalmi központ szovjet ostroma. A berliniekre újabb megpróbáltatások vártak.
