Berlini anzix

Berlin csalódás lehet azoknak, akik mostanában járnak először a német fővárosban. Megkopott, lelakott, akár az egykori Nyugat-Berlinben, akár a keleti felén járunk. A K’udamm régen sokkal csillogóbb volt, az üzletek elegánsabbak és persze a Romtemplom környéke sem volt körbekerítve otromba kő- és műanyag barikádokkal.Évekkel ezelőtt több embert elgázolt egy merénylő a karácsonyi vásáron, amikor teherautóval behajtott.Talán ezt már el lehetne felejteni, nem hagynám, hogy ez mementóként szolgáljon, tönkretéve a város legszebb terét. A Pergamon múzeum is évek óta fel van állványozva, mintha sosem akarna elkészülni és az Unter der Lindenen is építkeznek még. Kelet-Berlin a régi világban sokkal szürkébb volt, meg csúnya a panel házaktól, de az Alexanderplatznak volt hangulata. Amikor megérkeztünk Schönefeldre és az S-bahnnal bejutottunk a térre, ott mindig buli volt, megettünk egy fehér kolbászt és megittunk hozzá egy korsó sört, nekünk is jobb kedvünk lett. Az NDK nem is volt drága, egyszer még a Hotel Adlonban is megszálltunk, amely akkor persze még nem ötcsillagos szálloda volt, csak háromcsillagos, de ott volt a Brandenburgi kapunál, a Fal mellett. Az Egon Ervin Kish kávéház volt a kedvenc helyünk, annak már rég hűlt helye.A magyar nagykövetség viszont nem költözött el, ott áll az angol, francia és amerikai követség szomszédságában, mintha győztes hatalom lettünk volna.Egyszer még Berlin-külsőn egy sörgyárban is aludtam emeletes ágyon, mert 1973 nyarán pécsi egyetemisták dolgoztak ott, s két napra nekünk is szállást adtak.Az ágyak körül ládákban állt a 3 decis sör, de ők mér rá sem tudtak nézni. Mi még igen.
A múzeumokban persze most sem csalatkoztam.A Történeti múzeumban ugyan nem találtam érdekes kiállítást, pedig régebben láttam ott Wagner, Marx, s érdekes összeállításokat a náci korszakból, többek között a Hitler által készített képeslapokat. Ez utóbbiak nem is voltak ügyetlenek, bár felfedezték volna az ex-káplár tehetségét, talán elmarad a Sötétség kora.A Humboldt Forumban viszont a Berlin Global kiállítás felért egy történelmi leckével, hiszen a város újkori történetet és különböző arcait is bemutatta, nagyszerű fotókkal és egy kisfilmmel.Budapest is megrendezhetné magát a külföldi turisták legnagyobb dicsőségére, hiszen ahogy egy fél perces videóból láthattuk, Kiefer Sutherland, aki sokáig forgatott itt, rácsodálkozott, hogy Buda és Pest két város volt valaha. Legalább ennyit elárultak neki városnézés közben.
Berlinben szokás, hogy a nagyobb kiállítások már hónapokkal előbb reklámozzák, így láttam, hogy hamarosan egy nagy impresszionista tárlat lesz az impresszionistáktól, ezért volt zárva az Alte Nationalgalerie második emelete. És a szomszédban, a James Simon Galériában Dzsingisz Kán és a mongolok világa címmel október 21-én nyitnak kiállítást.
Géza barátom ajánlotta a Helmut Newton múzeumot, s a Berlin Zoo állomásnál meg is találtam. Egy kicsit lepusztult az állomás környéke, a múzeum mellett pedig egy ingyenkonyha működik. Ám maga az épület belülről nagyon szép. A mester képeit már ismertem, de meglepődtem, hogy milyen sok magazin címlapot is készített és kedvére fotózta a sztárokat, Mick Jaggertől Sigourney Wiverig. Ő is egy berliner volt, ahogy mondogatta, de azért nagyon jól érezte magát Párizsban is.A női test babonázta meg igazán, s az aktjai ma is különlegesek és szinte utánozhatatlanok. A plakátok között találunk egy 2002 májusi budapesti kiállításáról szólót is, amely a Budavári Palotában volt, a Ludwig Múzeum szervezésében. A múzeum időszaki kiállításai is méltóak a mesterhez, a mostani a 20-as évek női fotósairől szólnak, akik új világot teremtettek. Mesterük a Bauhaus egyik nagy alakja, Moholy-Nagy László volt, akinek a felesége, Lucia is híres volt akkoriban, főleg sztárokról készült képei lettek híresek, amelyeket magazinoknak készített.A 26 fotográfusnő között találunk magyar nevet is, Judit Kárászt és egy esik ismerőst, Ise Gropiust. Moholy később könyvet is írt Festészet, fényképészet, film címmel, Élt Berlinben is, majd a nácik elöl Amszterdamba, Londonba, majd Chicagóba költözött. Mindenesetre ő tanította meg a modern nőket fotózni, s ez a kiállítás neki is emléket állít, nemcsak azoknak a rövid hajú, vékony, modern nőknek, akik a saját intim életüket épp úgy megörökítették, ahogy többen közülük vidékre is leutaztak szociófotókat készíteni.A Moholy-Nagy egyetem hallgatóinak már ez a kiállítás megérne egy tanulmányutat.