2026. november 17. (kedd) 19:36

Berlint szeretik a magyarok

E hónapban ünnepeltük a berlini fal megrepedésének 37. évfordulóját. A fővárosban dr. Magyar Péter éppen november 9-én tartott nagy érdeklődésre számot tartó előadást – németül – Európa múltjáról és jelenéről a Konrad Adenauer Alapítvány meghívására. Másnap pedig katonai tiszteletadással fogadta Friedrich Merz kancellár budapesti vendégét…Sok magyar jár Berlinbe: miniszterelnökünk a nyáron már volt itt!

Az idegenforgalomban „kicsit” otthonosan mozgó zsurnalisztaként, tapasztalataim szerint a külhoni turisták a Spreenél járva, a múltból főleg a náci korszak relikviáira és az NDK mementóira kiváncsiak. Ez utóbbiról töprengek most… 1961-ről mindenkinek más jut az eszébe. Nekem például az, hogy akkor születtem Budán, majd két hónappal később Jurij Gagarin szovjet űrhajós a „mennybe ment”. S persze a német nemzet tragédiája is akkor nyáron volt. „Malter” Walter Ulbricht {1893-1973} egyenruhásai és melósai hozzáláttak a „szocialista védőfal” megépítéséhez. Egyes történészek ezt a korszakot {midőn megszűnt a szabad forgalom West- és Ost-Berlin között} a DDR második születésnapjaként értékelik!

Harminchét esztendeje, hogy – magyar segítséggel – ledőlt a világvárost 28 évig kettészelő „Mauer”. A keletnémetek 1989 utolsó heteiben elárasztották az NSZK-t, összesen 350 ezer áttelepülőt regisztráltak. ’90 első hónapjaiban további, közel 200 ezer „Ossi” költözött át Nyugat-Németországba, West-Berlinbe. Bonn {és személy szerint dr. Helmut Kohl kancellár} számára világossá vált, hogy a diktatúrában élt rokonok csak ott érzik magukat biztonságban, ahol a DEM az „úr”. A valutauniót megelőző szlogen így hangzott: „Ha nyugatnémet márka nem megy az NDK-ba, akkor a keletnémetek jönnek a kemény márkához.” A nyugati termékekre kiéhezett „DDR-polgárok” már jó három hónappal a régen várt újraegyesítés előtt búcsút mondhattak puha valutájuknak. S a honeckeri „kaszinórezsim” értéktelen (?) zsetonjait „igazi” pénzre válthatták át. No meg ajándékba is kaptak fejenként 100 kőkemény márkát 1990 nyarán. Úgymond rokoni, üdvözlő segélyként. A „DEM-mámort” hamar követte a kijózanodás az Európai Unió legújabb régiójában. De erről, majd egy másik töri órán mesélek.