Nincs egy hónapja, hogy láttam a Bonjour Switzerland! című filmet, amely egy kellemes szatíra. Egy elfuserált, többek között korrupcióval fűszerezett népszavazás arról dönt, ezentúl egynyelvű lesz az ország, mindenki köteles franciául tudni, különben le is út, fel is út. A német többségnek és a francia kisebbségnek ez persze nem tetszik. Nos, én most csak két városban, Genfben és Montreux-ben jártam, és bizony ebben a két kantonban mindenki franciául beszél. Olyannyira, hogy a turistákat is megkímélik, angolul semmi sincs kiírva és ez még a múzeumokra is igaz.A kávéházakban, éttermekben, szállodákban persze tudnak angolul. Amúgy Genfben, ahol minden második lakos külföldi és rengeteg a turista, főleg az amerikaiak száma elképesztő, sincsenek tekintettel az idegenekre. Igaz, a kantonok amúgy is fölöttébb büszkék a függetlenségükre. A genfi szállodánk recepciósa felháborodott, amikor Montreuxvel példálóztam, közölte, hogy „az Montreux, ez meg Genf”.Egyébként mindkét városban a szállodák adnak Transport Cardot, s a helyi közlekedés így ingyenes, sőt Montreuxben és környékén még a múzeumokba is féláron lehet bemenni. Ezt emlegettem a genfi hotelben, és a recepciósnak rögtön felment a vérnyomása.
Genf és a Genfi tó régi mániám volt és a svájci árak sem riasztottak el, pedig itt aztán mindennek megkérik az árát. Montreux volt a ráadás, hiszen a jazz fesztivál miatt mindig is vonzott ez az ékszerdoboz és a hangulat nemcsak júliusban varázslatos. A Mona toronyház viszont elborzasztott, mert az egész tájat elcsúfítja, egy előnye van, tájolónak kiváló. Ugyanez Genfben sokkal természetesebb, hiszen ott a 140 méter szökőkút (Jet d’Eat), amit hajdan a nyomáskiegyenlítés miatt használtak, szebb látvány.
Montreux olyan akár egy skanzen, régi házakkal, villákkal, mindez egy tó partján, amit hegyek koszorúznak. A stílustalanság viszont néhol átüt, a Vásárcsarnok előtti Freddie Mercury és jónéhány, a sétányon felállított randa szobor képében.A Queen énekese itt vett stúdiót és több albumot is itt vettek fel.Bizonyosan hatott rá a Deep Purple egyik legismertebb dalát, a Smoke on the Water.A Marco Polo útikönyv egyébként tévesen írja, hogy 1971-ben Jethro Tull koncert közben égett le a Casino. Ha a szerkesztő ismerné a dalt, tudná, hogy az egy Frank Zappa koncert volt. Egyébként sok-sok évvel később a jazz fesztiválon fellépett a Jethro Tull is, itt vették fel zenekari kísérettel a One Night in Budapest című dalukat.
Montreuxtől mindössze 8 kilométerre fekszik Vevey, ahol a Nestlé cég központja is működik, de a falu igazán a Chaplin múzeumról híres.Chaplin 1952-ben vásárolta a kastélyt, miután családjával nem térhetett vissza Amerikába. Hasonló gazdag és kreatív múzeumot még nem láttam, rengeteg a fotó, dokumentum, és film. És persze a kastély mellett a kétszintes stúdió is fölöttébb látványos az eredeti díszletekkel, ahol Chaplin több filmet is forgatott.
Genf is könnyen kiismerhető város és érdemes a pályaudvar környékén megszállni, mert innen, ahogy ez Rómában vagy Berlinben is igaz, a város minden szeglete gyorsan érhető. A reptér is mindössze 10 perc vonattal, amely 20 percenként közlekedik.Budapest csak álmodhat ilyen reptéri közlekedésről. A genfi óváros egy kis dombon áll, de megéri a sétát, a Saint Pierre székesegyház, éppúgy, mint a Városháza, a Grand Theatre,z vagy a Bastion park.Mindkét nap a laguna partján, a Quai Des Bergues sétányon ültem be egy kávéházba, és bámulhattam, hogyan korzóznak a népek, helybeliek és turisták, és kértem egy remek vörös sört, amit Monaco néven jegyzett az itallap. A nap kellemesen sütött és még szivar is volt nálam.

