A szövet mindig felfeslik valahol, s a magyar foci is elárulja magát.Mert hát csak a kirakat fényes, a magyar válogatott eddigi sikerei elhomályosították a szemünket, pedig semmi sincs rendben. Több 10 milliárdért működtetett akadémiák nem ontják a tehetségeket, az NB I színvonala továbbra is siralma és persze nézők sincsenek. A válogatottban leginkább légiósok játszanak, akiknek a többsége már eleve nem itthon pallérozódott, még ifiként kikerültek nyugat.európai klubokhoz. És hát ők is túl kevesen vannak, elég, ha néhányuk fáradt, formán kívül játszik. Nincs másik csapat, nincsenek tartalékok. Ugyan, honnan is lennének? Most, hogy a válogatott is szembe találta magát a valósággal és és kétszer is kikapott, jönnek a nagyokosok és bűnbakot keresnek. Abból pedig bőven van. Rossi, aki játékpercek nélküli hátvédeket vett be a svájciak ellen, Szoboszlai, aki bátortalanul tekergeti a labdát, sorban, aki többet hibázott két meccs alatt, mint előtte húsz mérkőzésen, Gulácsi, aki háríthatta volna a második német gólt…
A magyaros túlzások természetesen itt is működnek, az állandó himnusz éneklés, Szoboszlai mennybemenetele, aki mindeközben a Liverpoolnál is gödörbe került, itthon meg minden második reklámban ő dadog. Persze, a magyar szurkolókból és még a sportújságírókból is hiányzik a mértékletesség. Még az közhely is igaz, hogy mi csak temetni és ünnepelni tudunk. Az ajnározás sosem vált be, maradjunk a földön és lássuk be, hogy a világranglistán érdemtelenül elöl sorolnak bennünket, pedig nincs hátországunk, ha csak egy gyenge bajnokság nem, amely nem is tud jobb lenni, hiszen tele van légiósokkal, tehát az akadémisták nem tudnak pályára lépni. Akkor meg miért költünk rájuk milliárdokat? Vajon ez az ostobaság, kinek az érdeke?
Akárhogy játszunk vasárnap a skótok ellen, ez a válogatott ennyit tud. Hiába van egy jó szövetségi kapitányunk, csodák nincsenek. Építkezni kellene, jó edzőket az utánpótláshoz küldeni, s menedzselni a fiatalokat. Tanulni másoktól, elég elmenni Zágrábig, meglesni őket, hogyan tudnak kevés pénzből, régi stadionban világsztárokat nevelni. Persze, nálunk természetes a szereptévesztés, a milliárdokkal kibélelt falusi akadémia csapata az NB I-ben vitézkezik, légiósokkal kitömve. A magyar foci épp olyan amatőr, mint az ország, amely az Európai Unióban épp most csúszott az utolsó helyre. Félek, ha napestig énekeljük a himnuszt és hangoztatjuk, hogy „Mi magyarok…”, akkor sem lesz zöldebb a fű.
