Csisztu Zsuzsa, aki Szöllősi Györggyel együtt kéz a kéz menetel a kormányhű sportújságírók élén, most úgy érezte, hogy még egy lapáttal rá kell még tenni, vagyis látszania kell a fideszes frontvonalban. Írt hát egy remek jegyzetet a Nemzeti Sportban, ahol annyi hülyeséget hordott össze, hogy az másnak egy életre elég lenne.Természetesen még mindig Bondár Anna esetével hergelik a saját táborukat, mert mást aligha lehetne ezzel megetetni. Történt pedig, hogy Olekszandra Olinikova ukrán teniszezőnő Bondár Annával játszott egy romániai versenyen és nem fogott kezet a magyar lánnyal, mert az a háború kitörése útán játszott egy orosz tornán, amit a Gazprom támogatott. Szíve-joga van hozzá, hogy ezt tegye. A magyar kormánysajtó szerint viszont ezzel megalázta Bondárt, akit egyébként hazatérése után azonnal fogadott Szijjártó külügyminiszter. Csisztu tornásznőből lett újságíró és nem azért fut olyan jól, mert remekműveket alkotott, de ez most mellékes.Viszont korlátozhatná a megszólalásait. Szerinte ugyanis nem Bondár tehet a háborúról és azért nem lehet elítélni, hogy a karrierjével törődik.Nem is ítéljük el, bár nem értünk vele egyet, egy ukrán hazafi viszont megteheti.Persze a mi sportújságírónk nem a politikai tájékozottságáról és morális tartásáról híres, így a véleménye nem rendített meg senkit.Ám Csisztu nem érte be ennyivel, vagyis nem állt meg a vörös vonalnál, ami, ahogy kis jegyzetében közölte, nála egy piros lappal ér fel. És mi a különbség?
Mielőtt folytatnám Csisztu dicséretét, idéznem kell őt, mert különben senki sem hinné el, hogy nem figurázom ki méltatlanul. Szóval azt írja, hogy „Az évek után cipelt és időzítetten tálalt utálat, az információk hiányából felépített beteges ellenséggyártás eddig nagyjából kívül maradt a sportpályák világán. Valakinek szólni kéne Olinikovának, hogy ha sokat hallgatja az egyoldalú híreket, néha figyelhetne a sportvilág vezetőinek hangjára is…”
Vajon milyen hírekre gondol Csisztu, amit időzítetten tálalnak? Mert háború van, Oroszország támadta meg Ukrajnát. Ezek akkor is tények, ha pártunk és kormányunk szeretné ezt elhallgatni. Szóval nem kell betegesen ellenséget gyártani, mert az van, naponta lövik és bombázzák Ukrajnát.Így aztán egyoldalú hírek nincsenek és ha Zsuzsa tájékozódna, akkor tudná, az ukrán teniszező nem a hírekből értesül a háborúról, hiszen otthon él, ott edz és maga is megtapasztalja, hogy gyakran le kell menni az óvóhelyre, nincs fűtés és áram.
Elmaradt egy kézfogás, ez Csísztu szerint öncélú politikai hajbókolás. Szerintem meg Csisztu ostobaságokat ír és senki nem mert szólni neki a szerkesztőségben, hogy „Ácsi, Zsuzsa, magadból csinálsz hülyét, amikor egy véres háborún ülsz tort!”